Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Heves megye kulturális fejlesztési célkitűzései az ezredfordulóig

Mert jövő esz, mint ahogyan múltunk és jelenünk is van. Magunk és gyermekeink számára sem közömbös, hogy milyennek várhatjuk, milyenné tehetjük ezt a jövőt. Aggódást és bizakodást sugalló kérdéseink egymásba fonódva keringnek jövőképünk körül:

Hogyan, miből élünk meg? Kik, hogyan irányítanak bennünket? Milyen szándékok, érdekek vezérlik a vezetőket? Hol lesznek azok a közösségek, amelyek védő közegében vagy gátló korlátáik között megvalósíthatjuk vagy lemondhatjuk céljainkat?

Bárhogyan is lesz: minden a civilizáció valamilyen szintjén válik holnapivá. A civilizáció szintjét pedig saját és környezetünk jólétminőségén vagyunk képesek érzékelni és becsülve szolgálni.

Már közhelynek számít, hogy az életminőség döntően az anyagiak függvényében alakul. Ügy a szoros értelemben vett anyagi jólét, mint a kulturális élet: az egyén és a közösség kulturális élete is.

Anyagi, gazdasági létünk, jövőnk látszólag mások (hozzáértők és hozzá nem értők) kezében van. Természetesen ezt csak a metafizikus nézőpont engedheti meg magának.

Más szóval, a látszólag szigorúan gazdasági és anyagi részletkérdések mögött is művelődési, oktatási tartalmú folyamatok lüktetnek. Ennek az összefüggésnek a felelősségtudatban meghatározó szerepe van: a kultúrát létrehozók, terjesztők és irányítók számára.

Mennél többen, minél tágabb és szélesebb társadalmi felületen formáljuk a kultúrát, annál emberibb, hasznosabb és használhatóbb értékekkel gazdagodunk. Még a legnehezebb időkben is.

Ehhez a reménybeli gazdagodáshoz óhajt szerény kedvezményt nyújtani a jelen dolgozat azzal, hogy Heves megye kulturális programjának tervezetét bocsátja az olvasó megfontolására és — természetesen — széles körű vitára.

A programvázlat a szakmai szakértelem és a korábbi tervek megvalósulásának tapasztalati bázisán keletkezett. A megyei tanács művelődési osztályának munkatársai, reszortosai, valamint a tanács tervező szakembereinek együttes gondolkodásán alapulnak a felismerések és a fejlődés elképzelt kitörési pontjai.

Programnyilatkozatunkat minden lehetséges és arra alkalmas fórumon szeretnénk megosztani az érdekeltekkel, számítva az objektív kritikákra és gazdagító javaslatokra.

Az elmúlt évtizedekben hosszú távra kialakult Heves megye gazdasági szerkezete, meghatározódtak a társadalmi mobilitás irányai. A településszerkezet és a népesség mozgásdinamikája még sokáig nem tartogat meglepetéseket. Épp oly erőltetett és értelmetlen volt az urbanizálódást ösztönző politika, mint az ország más térségeiben. Hagyományos falvaink — szerencsére — döntő többségükbe^ megmenekültek az elnéptelenedés veszélyeitől, bár néhány kistelepülés megsínylette a „korszerűsítést”.

A gyors társadalmi és gazdasági fejlődés legfontosabb, közoktatásra és közművelődésre is kiható tényei a következők:

Megváltozott a társadalom rétegződése: a munkavállalók között leggyorsabban a szakmunkások, ügyviteli alkalmazottak, a pedagógusok és egészségügyiek lélekszáma növekedett.

Átalakulóban van a családszerkezet, a felsorolt foglalkozási ágakban aránytalanul magas a nők, asszonyok, családanyák létszáma.

Rövid idő alatt gyorsan differenciálódtak a jövedelemarányok, „nagy távolságok” jöttek létre a szélső értékek között, az életszínvonal tekintetében. Ennek megfelelően, megváltoztak a kulturális szolgáltatások iránti elvárások, igények is.

Társadalompolitikai téren határozottan artikulálódnak a demokratikus törekvések. Szélesedtek az alternatív lehetőségek iránti követelő fellépések, nemcsak a közösségek hovatartozására, hanem a művelődési lehetőségek választhatóságára is. Fokozatosan nő a helyi önkormányzat település- és területfejlesztési önállósága, az önállóság érvényesítése. A települések közötti különbségek versennyé fejlődhetnek a népességmegtartás érdekében.

Várhatóan egyre elfogadottabb, népszerűbb lesz a „vidéki” élet, megáll a főváros felé irányuló népességvándorlás. Ez és a centrális hatalom fajsúlyvesztése a regionális és helyi szellemi központok — alközpontok — kialakulásának kedvez.

A gazdaságban, a kultúrában, a társadalmi folyamatokban ugyanakkor megnő a nyitottság, európaiság lehetősége és hatása.

Ha az évszázad fordulójáig vesszük sorba, amit a művelődésügy fejlesztéséhez megtudhatunk, akkor a következőket kell megvizsgálni:

52