Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Heves megye kulturális fejlesztési célkitűzései az ezredfordulóig

„Sajna, az álmaim nem teljesültek'* Az oktatási igazgatóságon rendezett program résztvevői nagyon sok kér­dést tettek fel pro és kontra Petőfivel kapcsolatban. Egy magyartanárnő a költő szellemi létét bizonyító iratokat firtatta. A biológiai azonosságot ugyan­is hihetőnek tartja, de a szellemi életéről szóló anyagok még annál is fonto­sabbak. Nehezen tudják elképzelni, hogy a költő fogságban ne írt volna. Ö, aki annyira szerette hazáját, népét, aki minden élményét versbe öntötte, el­képzelhetetlen, hogy egyetlen sort se vetett volna papírra. A. V. Tivanyenko válasza szívszorító és megdöbbentő volt: Petőfi néven nem maradt fenn, de Petrovics írt verseket, sőt színdarabokat rendezett, kitűnően rajzolt, és más művészi adottságokkal rendelkezett. A szovjet tudós felolvasta ezután Petrovics Álmaim című versét oroszul, amelynek ritmusa megegyezik a Véres napokról álmodom cíművel, tartalma pedig szinte folytatása annak. Így hangzik nyers fordításban: „Amikor még ifjú voltam, a gondolatok köröttem méhrajként repkedtek. Az álmok. Szenvedélyesen szerettem őket, magamat már-már hős­nek hittem. Büszkén léptem harcba az elnyomás, az álnokság, a gonoszság és a rossz múlt ellen. Magam után vontam, magammal ragadtam a tömeget, ve­zér voltam és próféta. Kirántván éles kardomat, és magasra emelve a szabad­ság vörös zászlaját, minden szokottat, rosszat elégetni készültem, és felszaba­dítani akartam a népeket. Vértet öltöttem magamra, karomra pajzsot fűztem, lóra ültem bátran, hadd ragadjon magával, hogy meghaljak az igaz ügyért. De lám, rossz lovas voltam, az első összecsapásban lefordultam, a pajzs fölöt­tem kettétört, és már felemelkedni nem tudtam, bárhogy is vérgődtem. De messze távolra szegeztem tekintetemet, s ott láttam, hogy a vitézek tovább csatáztak és óh, én szerencsétlen, a harcban bárhogy is akartam, sajna az ál­maim nem teljesültek.” A késő estébe nyúló rendezvény végén Abkarovits Endre, nyugdíjas főis­kolai tanár kért szót, s elmondta, hogy bárhogyan is végződik a kutatómunka, kudarcról semmiképpen sem beszélhetünk; még negatív esetben sem. Köszö­netét mondott a menedzsernek, az akcióban részt vevőknek, őszinte és önzet­len tevékenységükért, akik segítenek megvalósítani Petőfi Sándor egykori kí­vánságát, amely így hangzik: „Itt ringatták bölcsöm, / Itt születtem, / Itt domborodjék a sír is felettem!”. Szüle Rita • Pedagógiai műhely Heves megye kulturális fejlesztési célkitűzései az ezredfordulóig Régen volt ennyire idegenül csengő a jövő haladásáról megformált szó, mint manapság. Egyre több a kétségbeesett vagy cinikusan hitetlenkedő állampolgár, de a szakemberek népes tábora sem a bizakodástól egységes. Kétségtelen, hogy merészség álmodni a jövőt: talán kissé lejáratott dolog is a tervezés. Program nélkül mégsem létezhetünk. Célzatosan szüntelenül törekednünk kell, dolgosán, a gyarapodásra, fejlődésre keresni a lehetőségeket. 51

Next

/
Thumbnails
Contents