Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Heves megye kulturális fejlesztési célkitűzései az ezredfordulóig

„Sajna, az álmaim nem teljesültek'*

Az oktatási igazgatóságon rendezett program résztvevői nagyon sok kérdést tettek fel pro és kontra Petőfivel kapcsolatban. Egy magyartanárnő a költő szellemi létét bizonyító iratokat firtatta. A biológiai azonosságot ugyanis hihetőnek tartja, de a szellemi életéről szóló anyagok még annál is fontosabbak. Nehezen tudják elképzelni, hogy a költő fogságban ne írt volna. Ö, aki annyira szerette hazáját, népét, aki minden élményét versbe öntötte, elképzelhetetlen, hogy egyetlen sort se vetett volna papírra. A. V. Tivanyenko válasza szívszorító és megdöbbentő volt: Petőfi néven nem maradt fenn, de Petrovics írt verseket, sőt színdarabokat rendezett, kitűnően rajzolt, és más művészi adottságokkal rendelkezett. A szovjet tudós felolvasta ezután Petrovics Álmaim című versét oroszul, amelynek ritmusa megegyezik a Véres napokról álmodom cíművel, tartalma pedig szinte folytatása annak. Így hangzik nyers fordításban: „Amikor még ifjú voltam, a gondolatok köröttem méhrajként repkedtek. Az álmok. Szenvedélyesen szerettem őket, magamat már-már hősnek hittem. Büszkén léptem harcba az elnyomás, az álnokság, a gonoszság és a rossz múlt ellen. Magam után vontam, magammal ragadtam a tömeget, vezér voltam és próféta. Kirántván éles kardomat, és magasra emelve a szabadság vörös zászlaját, minden szokottat, rosszat elégetni készültem, és felszabadítani akartam a népeket. Vértet öltöttem magamra, karomra pajzsot fűztem, lóra ültem bátran, hadd ragadjon magával, hogy meghaljak az igaz ügyért. De lám, rossz lovas voltam, az első összecsapásban lefordultam, a pajzs fölöttem kettétört, és már felemelkedni nem tudtam, bárhogy is vérgődtem. De messze távolra szegeztem tekintetemet, s ott láttam, hogy a vitézek tovább csatáztak és óh, én szerencsétlen, a harcban bárhogy is akartam, sajna az álmaim nem teljesültek.”

A késő estébe nyúló rendezvény végén Abkarovits Endre, nyugdíjas főiskolai tanár kért szót, s elmondta, hogy bárhogyan is végződik a kutatómunka, kudarcról semmiképpen sem beszélhetünk; még negatív esetben sem. Köszönetét mondott a menedzsernek, az akcióban részt vevőknek, őszinte és önzetlen tevékenységükért, akik segítenek megvalósítani Petőfi Sándor egykori kívánságát, amely így hangzik: „Itt ringatták bölcsöm, / Itt születtem, / Itt domborodjék a sír is felettem!”.

Szüle Rita

• Pedagógiai műhely

Heves megye kulturális fejlesztési célkitűzései az ezredfordulóig

Régen volt ennyire idegenül csengő a jövő haladásáról megformált szó, mint manapság. Egyre több a kétségbeesett vagy cinikusan hitetlenkedő állampolgár, de a szakemberek népes tábora sem a bizakodástól egységes. Kétségtelen, hogy merészség álmodni a jövőt: talán kissé lejáratott dolog is a tervezés.

Program nélkül mégsem létezhetünk. Célzatosan szüntelenül törekednünk kell, dolgosán, a gyarapodásra, fejlődésre keresni a lehetőségeket.

51