Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - KÖZÉLET - Homa János: Beszélgetés Eger politikai életéről

neveztünk —, s a demokráciát tekintik alaptörvényüknek. Jelen pillanatban a városban 90 között mozog a taglétszámunk, de ez folyton nő. Természetesen mi nem törekszünk a taglétszám minden áron való növelésére. Szeretnénk elérni azt, hogy olyan tagsággal rendelkezzünk, amelyre büszék lehetünk. Ettől függetlenül, várjuk sorainkba azokat a magyar állampolgárokat, akik a közel 200 éves szociáldemokrácia alapeszméit elfogadják és magukénak vallják. Ugyanakkor vitatkozó párt kívánunk lenni. Nálunk a legteljesebb platformszabadság van. A hagyományaink is ezt erősítik. Ami az életkort illeti: két részre osztanánk a párt tagságát. Ennek oka, hogy „kiesett” nálunk az elmúlt 40 év alatt az a bizonyos középkorosztály. A tagság közel fele idős, nyugdíja felé haladó vagy már nyugdíjas ember. A másik rész pedig a húszas, harmincas, negyvenes generációból tevődik össze. Szinte teljes egészében hiányzik a 40-től 60 év közöttiek tábora. Ez annak tulajdonítható, ami az elmúlt 40 év alatt történt.

— Hogyan szerveződött Egerben az MSZDP? Egyáltalán mi tette ezt indokolttá, hogy a városban létrejöjjön?

T. Gy.: — Ugyanaz, ami máshol. A mai Magyarországon keresni kell, mi az a kibontakozási pont, amelyen keresztül el lehet indulni felfelé. Én ezt a lehetőséget a szociáldemokrata alapeszmében látom, s abban, hogy egyre többen felismerik ebben az országban, hogy ez az alapeszme képes a világban a legtöbbet nyújtani tagjainak. Ez az az eszmerendszer — az országban terjedő több tucat között —, amely kézzelfogható, megtapintható, tapasztalható. Leegyszerűsítve: akik arra kíváncsiak, mit akar a szociáldemokrácia, az menjen ki Svédországba, s ott megtapasztalja. Mi is egy ilyen típusú demokráciát szer- retnénk, de természetesen ez nem megy egyik napról a másikra. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy hazánkban a reformkommunistáktól a demokrata fórumon át, az SZDSZ-ig, kiadott programok váza a szociáldemokrácia eszmerendszerére épül. Ez pedig a parlamentáris demokrácia, a jogállam és a pluralizmus.

— S mi a helyzet a szabaddemokratáknál? Ez a városban a legújabb szerveződés.

M. E.: — Előtte hadd mondjak néhány szót arról a vitáról, ami ezt a riportot megelőzte. Van egy olyan tapasztalatom, hogy a hatalom — feltételezem, mindenki tudja, ki érthető alatta — szereti azt a módszert játszani, hogy ő határozza meg, kik a partnerei és kik nem. Ezért azt tartanám fontosnak, hogy ezeket a szervezeteket — bármilyen létszámúak is pillanatnyilag — tiszteljük meg annyira, hogy igenis, az ő belső demokráciájukra bízzuk, kik képviselik a tagszervezeteket, s ne mások próbálják ezt megmondani nekik. Ami az SZDSZ-t illeti. Mi úgy döntöttünk, hogy nem közöljük a taglétszámunkat, mert bizonyos emberek számára pontosan olyan, nem kívánatos következtetések levonására lenne alkalmas, hogy ez alapján lekicsinylőén csoportocskák- nak neveznék a szervezeteket. Aki kint volt május 1-jén a Szépasszony-völgy- ben, s látta azt az esős idő ellenére jelentős számú hallgatóságot, amely kitartott mellettünk, az ráérezhetett, hogy nem az a mérce: hány tagja van egy szervezetnek. Sajnos a félelem is erősen hat még, melyet az MSZMP egyes vezető körei gerjesztenek. A Szépasszony-völgyben is előfordult, hogy valaki gratulált, s mondta, hogy nagyon tetszett neki a program. Kérdeztem tőle, hogy tényleg ott volt, mert nem láttam. Azt mondta, nem mert közel jönni hozzánk, csak a pavilonok közül fülelt. Ami a kapcsolatainkat illeti: mi nem vagyunk olyasfajta kapcsolatban, ahogy a pártban hat a demokratikus centralizmus. Ezt jelzi, hogy amikor szerveztük az alakuló összejövetelünket és felfnvtam a budapestieket, hogy miről beszéljünk, akkor azt mondták: arról

45