Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Magyari Barna verse - Reiner Kunze költeménye
MAGYARI BARNA Gyulai szómasnik Pista bácsi verseket olvas de nem tudja a versképeket hol és mennyiért hívja elő az of ötért számtanórán Péter felelés helyett Pitagorász háromszögeivel legyezi a legyeket én Gyulát bámulom és az utcán két hatalmas szatyorban hozza az esőt az isten a festő idegeit savanyúság nélkül ette az unalom a csend biciklire ült és kiment a Körös partra hol a vízbe tájképek lógatták lábukat délben olyan meleg volt hogy a fürdőnadrágos nyelvtanár mellett egy pléden napozott a melléknév délután konyhánkban a szakácskönyvet bagadozva olvasta a gőz s szobámban feje alá kispárnát tett a rend hogy jobban lássa a televíziót REINER KUNZE Szoktatja fáit a rengeteg Szoktatja a rendhez fáit a rengeteg. Árnyékában növő csemetéinek lombot hajtani, águkkal lélegezni, fészket elbírni, korhadást elviselni mosolyogva, egyszerre kell. Ernyőként borul föléjük: később sem szomjazzák majd az esőcseppeket. Egyén-magasra sudárodik mind, csúcs a csúcshoz igazodik, egyik sem lát a másoknál többet; s egyszerre zúgják a szélben, hogy köztük mindenki egy. (Cseh Károly fordítása) Bagadozva olvas a gőz 34
