Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Közérzet '89
KÖZÉRZET ’89 Karinthy Színpad ez évi júniusi adásából Hölgyeim és Uraim! Amikor a Karc mai adását szalagra vesszük — vagyis március 18-án —, hazánkban még a biztos is bizonytalan, és a lehetetlen is lehetséges. A történések még fél napra sem láthatók előre. Arról, hogy a legképtelenebb esély is bekövetkezhet, Szilágyi György szerkesztő kollégámmal valamikor kidolgoztunk egy új filozófiai elméletet. Ez: a valószínűségszámítás körébe tartozó zsiráfeffektus; tehát a „Zs” betűnél tessék majd keresni a jövő század lexikonjaiban. Vagy húsz éve történhetett, hogy átballagott Pesten egy vándorcirkusz. A Nyugati pályaudvar sínéi fölött, az Élmunkás hídon, a vonatfüttytől, gőztől, forgalomtól, a menetben hirtelen megőrült egy teve, és pillanatnyi elmezavarában, ott, a hidon, az őt kötőféken vezető idomítója fejét leharapta. Ez elég ritka halálozási ok az anyakönyvben. ^Leharapta a fejét egy teve.” Mennyi ennek a valószínűsége? Hány billió évenként ismétlődhet meg egy ilyen vak eset? — És most jön az elmélet. Mindig, minden képtelenséget be kell kalkulálni a terveinkbe, mert bármikor arra járhat egy teve. Sőt! Nem is tévéi, mert az ugye, már előfordult, és még több cirkusz is utazhat mifelénk. De jöhet olyan állat, amilyen még egy vándor- cirkuszban sincs. Mondjuk, egy zsiráf. Megyek a Dembinszky utcában, és bármikor megeshet, hogy szembe jön egy zsiráf és belém lő. Mert a fejharapás, az már szintén elhasznált ötlet. Ezt a hirtelen haragú zsiráfot kell mindig, mindenbe belekalkulálni. Jelenlegi belpolitikai helyzetünkbe is. Mert manapság nemigen tudja már senki azt sem: hol lakik a Jóisten. Gyermekkorom katekizmusából úgy tanultuk, hogy mindenütt és mindenben. Szentbeszédekben is úgy szóltak róla, hogy a Mindenütt Jelenvaló. Azóta rájöttem, hogy csakugyan mindenütt jelen van. És főleg mindenkiben, akitől függünk. Az Isten haragja sújt bennünket mindenki által, aki uralkodik fölöttünk. Jelen van a hivatalnokban, aki haragja villámaival mennydörög ránk. A vállalati vezetőkben, aki a magas importhányadra hivatkozva, nem gyárt, nem szállít, nem készletez. Az elszaporodott kufárokban, akik az árhivatalra kacsintva taktikáznak és rejtegetik áruikat. Egyáltalán: minden kereskedőben, aki nem kereskedik, minden iparosban, aki nem iparkodik és minden szolgáltatóban, aki nem szolgál. Jelen van a szállítómunkásban, aki bűnre csábítja a boltvezetőket, és az autószerelőben, akinek kezében az út az igazság és az élet. ö ítélkezik a mellékutcában rakodó teherautós által, aki eltorlaszolja előlünk az üdvösség útját, és a Magas- ságos Rendőr által, aki mindig másutt van, mint kellene, ö büntet minket a betörő személyében, aki megvalósítja az írást: „Az Ür adta, az Űr elvette”, ö lészen eljövendő az adóban, mely mindnyájunkat elér, a közterület-felügyelőben, aki ítélkezik elevenek és holtak felett és a kéményseprőben, aki a Tűzrendészet Legfőbb Bírója, ő a becsüs a biztosítónál és a zálogháznál, ő az újságárus, aki csak annak ad Élet és Irodalmat, kiben néki kedve telik, és ő a Legfelsőbb Lakásosztály, más szóval, az Isten haragja. A Jóisten lakik az IKV-ban, az OTP-ben és a postában, vagyis mindazokban, akikből csak egy vagyon, mint a Seregeik Urából. A Mindenható keze rejtezik a szülészorvos zsebében, obulusainkra várva, s végül a sírásóéban, ki utolsó utunk után is tartja még markát egy végső kézfogásra. Bizony mondom néktek, ott van ö mindenütt, hol pénzt várnak mitőlünk. Mert minálunk úgy teljesül be az ige, hogy ne az Isten fizesse meg, hanem mi, az ö népéi. Ne úgy legyen, ámen! Kaposy Miklós 33
