Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
SZUNNYAY: Inkább a glóbusz patriotizmusát... De (Kis csend.) kezdek álmos lenni. PÉNZES: Gondolkodjék rajta. Nem fogom erőltetni. SZUNNYAY: Hát, ne is! (Indul.) PÉNZES: Egyébként... nem kíváncsi rá, ki tiltatta be a könyvét? (Kis csend.) SZUNNYAY: Kicsoda? PÉNZES: Én. Illetve a baráti köröm. (Csend.) SZUNNYAY: Maguk! És miért? PÉNZES: Mert beletenyerelt. Mert akaratán kívül túl sokat fecsegett el a stratégiánkról és taktikánkról, amiről persze, mit sem tudott. Így hát, összeültem barátaimmal és azt mondtam: hassanak oda ... és odahatottak... Egyébként a legjobb körökből valók. Fenti körökből. SZUNNYAY: De hát, az én könyvemet... az én könyvemet... PÉNZES: Amikor kiadják, az a könyv már nem a magáé! Az a könyv a miénk is! Kollektív alkotás! Láthatatlan serege támadt, Szunnyay: az olvasók! Értük felelni kell! (Hirtelen.) Elárulná, hogyan találta ki terveink egy részét? SZUNNYAY (kis révetegség): A képzelet játékai. Meg aztán, én is a Földön élek, nem? PÉNZES: De igen. És csak magán múlik, meddig él e Földön... Meddig kíván kicsi lenni és mikortól hatalmas. Vagy inkább a halál? No, jó éjszakát. (Indul. Szunnyay nyugtalanul bámul utána. Sötét. Függöny. Ha két részben játsszák, csak sötét és fény.) Második felvonás Ugyanúgy: a festett házikós függöny. Csakis a felvonás szereplői, mesejelmezüket rángatva, tülekednek be a kis ajtón. Felmegy. Ugyanott. Jó néhány hónap múlva. Láthatóan sok az új holmi. Mindenféle szerkentyűk a falon, polcokon, sarokban, mindenütt. Jön Zsuzsa hálóingben, álmosan, bemegy a fürdőszobába. Nyílik a bejárati ajtó, belép Szunnyay, kicsit mámorosán, nagykabátban. Vagyis hát, kora tél van. Lerakja a fogasra a kabátot, kalapot. Kezébe akad a törpesityakja, unottan vágja zsebre. Közben Zsuzsa kilép. ZSUZSA: Helló! SZUNNYAY: Tessék? (Kába.) ZSUZSA: Emlékszik, milyen remekül mulattunk azon a félreértésen? SZUNNYAY: Miféle félreértésen? ZSUZSA: Hát a pizsamagombon. Azóta inkább elkerül. (Duzzog.) Pedig én kedvelem magát. SZUNNYAY: Én is, Zsuzsa. De, értse meg, én egy négygyerekes családapa vagyok ... tudja, micsoda adó ez! Még ez is! ZSUZSA (halkan): Nem érdekel! Én beszélgetni szeretnék magával... sokat.. . (suttogva) Kezd kiürülni a fejem... Jaj, Szunnyay úr, én meg fogok bukni! (Kis csend.) SZUNNYAY: Nem foglalkozhatok magával... a szülei félreértik... Látja, milyen szigorú erkölcsűek ... ZSUZSA: Ez az ember kezd megkörnyékezni, és én érzem, gyengülök . .. Adott egy szuper melltartót.. . Elfogadtam, fogalmam sincs, miért... hiszen nem is használom .. . (Kintről halk fütyörészés.) 8
