Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
If • Vers-próza SIMONYI IMRE Holtág a Körösön (S talán a lélekben) Ügy maradtam már csak magamnak, szedett tőnek, száraz avarnak, nincs aki bengésszen már bennem, vagy pihenni rámheveredjen. Pocsolyás víz, parttalan árok, megjürödni meztelen lányok más mederbe járnak — setéten nagy áradásaim idézem. Mikor még elömleni vágytam, végig e mosdatlan világban! S mi lett belőlem, boldog ég; — hordom az ereszek szennyesét.. . Usziák Elek: Akt krokik III. FÁSKÁNDI GÉZA A vigéc vagy: A kozmikus szövetség avagy: Meséből jöttünk Zord és prófétikus bohózat, fantasztikus, de nem tudományos, tizenhat éven felüli honpolgároknak II. rész MARGIT: A gyermekemet ne, gyilkos! Fejezd be! Űj albérlőnk van! KÁDAS: Na és? Az albérlő, albérlő. Hallgass a neve! És te is hallgass! Nem akarom, hogy a fél világ rajtunk röhögjön. MARGIT: Milyen diszkrét vagy. Egyszeriben milyen diszkrét! Mi történt, kislányom? 4
