Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - KÖZÉLET - G. Molnár Ferenc: Tűzből pattant milliók

— Ügy látszik, a vélemények nem egyeznek, mert a nagyrédei tanács nem intézi rugalmasan az ügyeit, s nem minden esetben a közvélemény érdekeit képviselik. Nem tudja felvenni gondolkodásában a Grósz-kormány által meghirdetett fordulatot.

Kerestem a lehetőségét annak, hogy a MEGAMORV szakipari dolgozóival is beszélhessek. Nem sikerült szóra bírni őket.

Az irodában dolgozó Búzás Mónika viszont minden kérdésemre válaszolt.

Azzal kezdte, hogy ő nem titkárnő, hanem adminisztrátor.

Januártól dolgozik ezen a munkahelyen, előtte a postán dolgozott. Két éve érettségizett, Gyöngyösön. Jelentkezett a nyíregyházi tanárképző főiskolára, de nem vették fel. Egyelőre nem kísérli meg újból a felvételi vizsgát. Arra a kérdésre, mennyi a fizetése, úgy válaszolt, jóval több, mint amennyi a postán volt. És a munkája? Az is több, de őt nem fárasztja, mert ehhez a tempóhoz szívesen alkalmazkodik.

— Ügy tudom, volt itt valaki, akiről úgy vélekedett Morvái Ferenc, hogy az még a gondolatát is tudta a főnökének. Maga lépett a helyébe?

— Még nem. De... igyekszem. Előfordult már, hogy valamiről megfeledkeztem, azonban büntetést nem kaptam érte. Morvái úr szereti a pontos munkát, de nőnapon, születés- vagy névnapon virággal kedveskedik.

— Hogyan érzi, szükség van itt magára?

— Ezt tapasztalni nagyon jó érzés.

— Elég felszabadult a légkör itt a főnök és a beosztottak között. Nem ad ez okot a lezserségre?

— Nem. Csak könnyíti a munkát. De mindenki tudja, hogy ezzel nem szabad visszaélni.

Elgondolkodtatóak ezek a válaszok.

Mint ahogy azok voltak Nagy Ferenc művezetőé is.

— Nagyon-nagyon nehéz itt művezetőnek lenni. Nem lehet összehasonlítani ezt a munkát azzal, amely más vállalatoknál van. A fizetésem? Ügy tizenötezer. A legjobb két munkás is megkeres ennyit. De ha valamivel többet teszünk a nagykosárba, akkor az én prémiumom legalább egy ezressel több mint másoké.

— Mennyire vesznek részt a kazánok fejlesztésében az itt dolgozók?

— Mindenki igyekszik mindent jobban csinálni, mint eddig. Ügy dolgozunk, hogy ne kelljen javításra a vevőhöz menni. Hogy a külföldi utak... ? Ha a zsebünk tele lenne pénzzel és nem kellene annyit dolgozni kint, akkor igyekeznénk is minél többet kint lenni.

Még egy jellemző dolgojt. Meghirdetnek egy állást. Jelentkeznek tízen, húszán Ismertetik velük, hogyan kell itt dolgozni. Tíz mindjárt visszalép, öt-hat jön néhány napig, aztán odább áll. A végén marad egy.

— Egy hiba, ötezer forint — mondta Morvái Ferenc.

— De a munkakönyvét is könnyen megkapja az, aki nem dolgozik rendesen. Például jött az egyik azzal, hogy ő munkásőr és... Édesapám, azt csinálsz, amit akarsz, de csak munkaidő után.

Néhány másodperccel később.

— Folyt a hegesztés az egyiknél. Kiderült, hogy hajnalban a kéményt javította otthon. No, menj haza, csináld meg a kéményt, ezekre a napokra megkapod a fizetésed. Utána nem folyt a hegesztés tovább az ő munkáján. Tudja, én is azt szeretném, ami a japánoknál van: a vállalat az apjuk és az anyjuk. Nekem senki sem kérdedzkedjen az OTP-hez. Mennyi pénz kell? Itt van, majd részletekben visz- szaadod, persze, kamat nélkül.

Még egy megjegyzést idézek Nagy Ferenctől.

— Nálunk nincs norma. Ha valaki maximálisan azt adja, amit tud, akkor minek a norma. Ha viszont nem dolgozik rendesen, akkor megválunk egymástól.

Ilyen egyszerű ez a MEGAMORV-nál: vagy dolgozol, vagy vedd a cókmókodat.

— Tudja, azért áll az ország így, ahogy áll, mert úgy kellett volna kezdeni és folytatni, ahogy itt csináljuk: dolgozni, mindenkinek, kifogástalanul a munkaidőben. Voltam én máshol is — jegyezte meg a művezető. — Itt hússzor jobba» megy minden, A morvái feriket kell segíteni ebben az országban.

Hát... ! Hogy is mondjam csak? Van még tennivalónk, az kétségtelen. De a szabályok ... ! Hogy vannak köztük rosszak? A sutba azokkal. Nekünk ki kell kerülnünk a gödörből, az biztos.

Csodálom Morvái Ferencet. Jöhet nyár, jöhet tél, ő az a típus, aki nem hagyja magát. Annyi panaszt hallottam már a magyar feltalálóktól, hogy szinte hihetetlen, ő nem panaszkodik, hanem cselekszik. Azt vallja, az élet eddig őt igazolta. Sőt úgy fogalmaz, hogy az élet néhány év késéssel éri utol.

71