Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Felnőtt nevelés - Finnország - Televízió
nek biztos jele, hogy a kézirat közlésre az egyik pedagógiai folyóirat fő- szerkesztőjénél maradt. Bevezetőmben arra utalhattam, hogy mennyi mindent tudunk egymásról és mégis milyen keveset! A négy év mennyi jelentős változást produkált közoktatásunkban és közművelődésünkben, és mégis, mennyi tennivalónk van még. Átalakulásunk folyamata Helsinki szellemének megvalósulásával kapcsolódik össze. Sajnos a szellemi értékek csökkenése következtében hazánkban az általános kulturáltság a vártnál lassabban fejlődik, minek számos vonzata van. Közel sincs az iskolának, a pedagógusnak olyan tekintélye, mint Finnországban, ahol időben rájöttek arra, hogy a kis népeknek a világhoz kell alkalmazkodniuk, mert fordítva nem történhet. A hozzánk hasonlóan energia- és nyersanyagszegény Finnországban gyakran idézik Harri Holkeri volt miniszterelnököt, aki úgy fogalmazott, hogy „egyetlen korlátlan természeti kincsünk az, ami a két fülünk között található”. A 20 éve még nálunk is szegényebb finn gazdaság ma már számos területen a világszínvonalat diktálja. Sikerország lett, Európa Japánjaként emlegetik, melynek titkát „a kemény munkában és a magas szintű alkotásban” látják. Hirdetik, hogy erőforrásuk: maga az ember. Tegyük hozzá, a kulturált ember. A szülők megnyerése az iskola számára nem jámbor óhaj Finnországban. Ott a gyermek a családban sem hall mást, mint precíz, egész embert kívánó munkáról szóló beszámolást, éppen ezért, magától értetődő számára a háztartási munkamegosztás is. A televízió népszerűsége — a sok csatorna ellenére is — szerényebb, mint nálunk. A finn ember estére nagyon elfárad, a hét végét viszont a természettel kapcsolja össze. A szülők pedagógiai, pszichológiai kulturáltságának fejlesztése nem kell, hogy külön programként szerepeljen. Mindenki tudja a kötelességét: szülő, gyerek, pedagógus. Hogy mégis érdeklődést váltott ki a magyar gyakorlat, magyarázata kézenfekvő. Nincs az a tökéletes, amit nem lehet tökéletesebbé tenni! A Családi kör magazin műsorsorozat utóéletét jelentő magyarországi klubmozgalom sikeréről, módszertani kérdéseiről számosán érdeklődtek az előadást követően is. Elképzelhetőnek tartották, hogy a következő magyar—finn konferencia javaslatunkra egyik témájául a televízió és a felnőttnevelés kapcsolatát választják. Tanulságok Dr. Kormos Sándor kandidátus, minisztériumi főosztályvezető, összefoglalójában nagyszerű eszmecserének értékelte a konferenciát, amit alkotói elégedetlenség, a jobbra és a többre törekvés szándéka jellemzett. A társadalmat és a kultúrát — véleménye szerint — egyszerre kell alulról és felülről építeni. A helyi öntevékenységet minden szinten fejleszteni, a hasznosság és a szépség elvét támogatni egyaránt szükséges. Ezt sorsunk egyik nagy kérdésének jellemezte. Javasolta, hogy a konferencia tapasztalatait igyekeznünk kell mielőbb átültetni a gyakorlatba, illetve, hogy a következő tanácskozásra két év múlva kerüljön sor Magyarországon, esetleg Egerben. Elismeréssel szólt a népfőiskola rektorának, Matti Vaisanennek minden lényegesre kiterjedő, a konferenciát előkészítő és a feltételeket magas szinten biztosító munkájáról. A 8 napos, nagyon hasznos és csodálatosan kellemes, finnországi program tervezője és megvalósítója, A. Laurila elnök, zárszavában, egyetértve az összefoglalással, értékesnek minősítette a- tanácskozást, folytatásra érdemesnek a finn—magyar felnőttnevelési együttműködést. 57
