Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - KÖZÉLET - Szilvási László: A sztrájk kialakulásának előfeltételei Magyarországon
Északról délre A konferenciát követő napok élményeinek sorozata alig leírható. Repülő helyett ötcsillagos Volvo autóbusszal utaztunk vissza Helsinkibe, hogy minél többet láthassuk, minél több ismerettel gazdagodhassunk. Buszunk időnként meg-megállt? hogy tájékozódhassunk egy-egy egyetem, népfőiskola, iskola, könyvtár vagy éppen sportintézmény munkájával kapcsolatban. Helsinkiben és környékén újabb, háromnapos, tartalmas program várt ránk. A rendkívül gazdag személyi és tárgyi feltételekről, a precíz szervezésről csak a legnagyobb elismeréssel lehet írni. A finn csoda titkát fejtegettük, mi, a magyar kultúra szerény követei. Korábban is tudtuk, hogy e titok nyitja a kultúrához kötődik. A közel ötmilliós nép bámulatos fejlődéséről saját szemünkkel győződhettünk meg, és ha nem lennénk rokonok, talán még irigykednénk is. A repülőtéren búcsút intünk barátainknak, kollégáinknak, Finnországnak, az újabb viszontlátás reményében. Nagy Andor • Közélet A sztrájk kialakulásának előfeltételei Magyarországon A participáció Az érdekek egyeztetését a mai, összetett szervezeti-társadalmi viszonyok közepette az irányítás „önerőből” csak részben tudja vagy egyáltalán nem tudja megoldani: a kezében levő korlátozott lehetőségekkel e területen csak akkor tud jól élni, s korlátáit bizonyos fokig csak akkor képes átlépni, ha igénybe veszi azoknak az embereknek — egyéneknek, csoportoknak, rétegeknek — a segítségét, akik a társadalomban, a gazdaságban elfoglalt helyzetükből adódóan a cselekvés jelentős függetlenségével rendelkeznek, akik cselekvését természetesen saját érdekeik vezérlik, és az érdekérvényesítéshez rendelkeznek a szükséges eszközökkel is. A munkásoknak és a dolgozóknak az ügyek intézésében és az irányításában való részvétele tulajdonképpen csak tudományosan létező lehetőség. Nem jelent mást, mint a párt által rögzített célok megismerését — az egyetértés kinyilvánítását —, már a hagyományok által meghatározott jóváhagyást. A célok eléréséhez szükséges eszközöket csak képviseleti úton „használhatják”. Ebben a szisztémában az üzemi demokrácia, de a polgári demokrácia is elveszti tényleges tartalmát. A részvétel intézményesülése A termelési tanácskozás (1957 óta) a közvetlen részvétel alapvető intézménye. A képviseleti részvételben az üzemi tanácsok, majd egyre inkább az üzemi szak- szervezeti bizottságok vették át a szerepet. 1977-től a képviseleti rendszer, a képviseleti részvétel új intézménye a szakszervezeti bizalmiak, főbizalmiak testületé. A részvétel szubjektív feltételei: érdekeltség, felkészültség, tájékozottság. (Más kérdés, hogy a dolgozók átfogóbb ismeretei — iskolázottsága, műveltségének szintje — s az objektív szervezeti, társadalmi lehetőségek meg is engedjék számukra az ismeretszerzést és a tájékozódást.) Az érdekeltségben az anyagi törekvések dominanciája a jellemző, csekélyek az igények az üzemi, vállalati munkatevékenységek tartalmi sajátosságai iránt. Ezekkel az emberek többnyire elégedettek. A hangsúly sokkal inkább az üzemi demok58
