Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Felnőtt nevelés - Finnország - Televízió
ját. A kis magyar delegáció tapsa viszont azt az örömérzést is jelzi, hogy négy év után folytathatja a finn kollégákkal az 1984-es, Sopronban megkezdett vitát, tapasztalatcserét a felnőttek oktatásáról, neveléséről. Az első helsinki élmény pedagógus számára a legkellemesebb. Az egyik volt tanítvány köszön rám, érdeklődik az egri főiskoláról a repülőtéren, aki egy időre ott vállalt munkát. A formaságok rövid elintézése után az ismerősök, barátok körében lehetünk máris, akikről kölcsönösen megállapítjuk, hogy a négy év alatt alig változtak valamit. Ott várt a fogadók között Rátkai Ferenc miniszterhelyettes, delegációnk vezetője, helsinki nagykövetünk, kulturális tanácsosunk és dr. Nyirkos István, a KLTE volt tanára, egyetemi társam, a Magyar Kulturális és Tudományos Intézet igazgatója, tanácsos is. A rövid fogadás módot adott arra is, hogy kicsit megpihenjünk, ismerkedjünk a finn ízekkel, majd repültünk tovább a DC—9 szárnyain Kajámba, konferenciánk hangulatos városába. A gépből valóban „térkép e táj”. Tavak fenyvesekkel, fenyvesek tavakkal váltják egymást. Az 50 perces repülőidő valóban annyi. Helsinkitől mintegy 800 km-re érünk földet, tenyérnyinek tűnő repülőtéren, ahol a szó szoros értelmében rózsás fogadtatás vár. Konferencia Kajániban Kajámról korábban is hallottunk, de leginkább azt tudtuk, hogy a Kalevala születési helye. Környékén gyűjtötte Lönrot Illés a finnek nagy mítoszának alapanyagát. Most már e helynél sokkal többet jelent számunkra. Az első benyomás redkívül kellemes. Az ötcsillagos szállodánk előtt a két finn zászló között nemzeti színeink lengeti a szél. Nekünk szól, 14 tagú delegációnknak. Északon vagyunk. Itt bizony lényegesen hűvösebb van, mint nálunk. A gyümölcsérlelő nyárból az orgonaillatú tavaszba érkeztünk. A finn ember baráti fogadtatása, rólunk való gondoskodása még a jeget is felmelegítené. Nem is beszélve a sokat idézett, sokaktól hallott, de először átélt fehér éjszakákról, amelyek megnyújtották a napokat, hogy több idő legyen az eszmecserére, a barátkozásra, a szaunázásra ... A konferencia színhelye a csupa márvány, csupa üveg, ultramodern, mégis emberi, a legkorszerűbb technikával felszerelt, tejfehér színben tündöklő palota, a kajáni népfőiskola, amit alagút köt össze csupa kényelem szállodánkkal. A színházterem egyetlen dekorációja a magyar és a finn zászló. Nincs vendégeket éltető, frázisos felirat, de van őszinte mosoly a vendéglátók arcán, van gondoskodás, tisztelet, szeretet, humánum. Természetesnek vesszük, hogy mindenki előtt ott a névtáblája, szinkrontolmács-készüléke, különféle anyagokat, többek között magyar nyelvű tanulmányt tartalmazó dossziéja. Jaakko Numminen államtitkár, illetve Rátkai Ferenc miniszterhelyettes rövid megnyitója nélkülöz minden protokollt, felesleges külsőségeket. A bevezető előadások és a hozzájuk kapcsolódó vita a négy év eredményeit summázzák, a változásokat érzékeltetik egyenes, őszinte, szókimondó formában, a két baráti ország felnőttnevelésével kapcsolatban. Érzékelhető, hogy itt az idő érték, ha úgy tetszik, pénz, nincs mellébeszélési lehetőség, a tartalom a lényeg, rövidséggel „csatát lehet nyerni”. Szülők nevelés — televízióval A konferencia harmadik napján szólhatott e sorok írója a magyar felnőttnevelés sajátos formájáról, a televízióval kombinált „Családi kör” klubmozgalomról, ami őszinte érdeklődést váltott ki partnereink körében. — En56
