Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az egri Dobó István Gimnáziumban

iskola ügyében, ám a lakosság nem lelkesedik a polgári iskoláért, így az említett testület elhatározza, hogy a tárcához folyamodik egy állami alreáliskola felállításáért. Nos, az indítvány nem ütközik ellenállásba, de az államsegélyt a város nem kapja meg. Utóbb azonban csak mozdul előre valamit az ügy, s az egriek — a VKM feltételeit elfogadva — kérik a minisztert, hogy az első osztályt már az 1890—91-es tanévben nyissa meg. S bár ez valóban megtörténik, az öröm még korai, hiszen akkor léptek előtérbe a fejlesztés gondjai. A második osztály indításakor, az 1891 augusztusában keltezett rendelet Kemény Ferenc brassói főreáliskolai tanárt nevezi ki igazgatóvá. E tanévben az intézet átköltözik a kaszárnyaépületbe. Nyilvánvaló azonban, hogy az alreáliskola csak félmegoldás, így a messzebb tekintők megindítják harcukat a nyolcosztályos reáliskoláért. E küzdelem élén az a Kemény Ferenc áll, aki utóbb hazánkat képviseli a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Cikkeiben rámutat, hogy Egernek feltétlenül két középiskolára van szüksége. S bár véleményével sokan egyetértenek, a dologból mégsem lesz semmi, minthogy a városi képviselőtestület nem áll ezen ügy mellé. A későbbiek során egy kompromisszum körvonalai bontakoznak ki. A mostani épület kiegészítésére és a szomszédos, Csiky-féle telek megvételére a város felajánl 40 ezer forintot, a főreáliskola fenntartásához pedig év 6 ezer forintot. Az 1897—98-as tanévben a főispán megveszi az államkincstár részére az iskolával szomszédos ingatlant, s 1899 szeptemberében már az átalakított régi, és az akkor emelt új épületben kezdődik meg a tanítás.

Mire azonban az intézet gyökeret vert volna a városban, kitör az első világháború: először csak a tanárok egy része vonul be katonának, utóbb már a VII. és VIII. osztályos diákokat is behívják. 1914-től katonai kórház működik az épületben, az oktatás a Líceumban folyik. S most ismét ugorjunk egyet előre az időben, egészen az 1930-as évek első feléig. Heves megyének nemcsak székhelye Eger, hanem kulturális központja is, iskolaváros. E katolikus levegőjű helységben az egyetlen állami kézben levő, magasabb fokú oktatási intézmény a főreáliskola volt — egyébiránt 1921-től Dobó István nevét viseli —, amely az iskolatípust tekintve, fokozatosan átalakul. 1934-ben az első osztályban már a reálgimnáziumi tanterv szerint folyik a tanítás. A diákság elsősorban a kisiparosok, kiskereskedők, szőlősgazdák, alkalmazottak, köztisztviselők és értelmiségiek gyermekei közül kerül ki. Az iskola anyagi ellátottsága igencsak szegényes, össze sem lehet hasonlítani a jól felszerelt egyházi tanintézetekkel. Az élet azonban így is elég mozgalmas, hisz az iskolában több ifjúsági szervezet is működött. Ott volt a cserkészcsapat, amely kirándulásokat, táborozásokat szervezett, aztán a Bajza József Önképzőkör, illetve az 1909 óta működő Testgyakorló Kör, amely olyan nevekkel dicsekedhetett, mint Bárány István és a Bitskey testvérek. Az 1935—36-os tanévtől az intézet fokozatosan gimnáziummá alakul át, s az utolsó reáliskolai VIII. osztály 1941-ben végez.

S ha az előbb állított tény — miszerint a Dobó minden szempontból hátrányos helyzetben volt az egyházi iskolákkal szemben — feltétlenül igaz is, ez mégsem zárta ki azt, hogy az intézetből számos neves tudós és művész kerüljön. ki. Innen indult Hankiss János, későbbi debreceni egyetemi tanár, Láng Sándor geográfus és Makay Gusztáv irodalomtörténész, valamint Klausz Ernő festőművész, a párizsi opera fő szcenikusa.

A felszabadulást követően a tanulóifjúság létszáma egy ideig fokozatosan csökkent, ennek alapvető oka az általános iskolai rendszer életbe lépése, illetve ennek következménye, vagyis az, hogy a gimnáziumban már csak négy évfolyam működött. Utóbb azonban — ahogy az általános iskolát elvégző tanulók egyre többen mentek gimnáziumba — a diákok száma ugrásszerűen

41