Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az egri Dobó István Gimnáziumban
MÚLTAT IDÉZŐ FALAK KÖZÖTT... Látogatás az egri Dobó István Gimnáziumban A Hevesi Középfokú Oktatási Intézetben tett látogatást követően, folyóiratunk képviselői március elején szűkebb hazánk egyik legpatinásabb, legnevesebb középiskoláját, az egri Dobó István Gimnáziumot keresték fel, hogy az ottani diákokkal is megismertessék azokat a törekvéseket, amelyek a Hevesi Szemlét jellemzik. Nos, ez a találkozás adta az alkalmat arra, hogy olvasóinkkal is megismertessük ezen intézmény múltját, valamint jelenét. Történelmi kalandozás Az egészen bizonyosra vehető, hogy az iskola hajdani és mai diákjai is érdeklődést tanúsítottak és tanúsítanak azon események iránt, amelyek elődeik idején játszódtak le. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a kis füzetecske, amelyet még az 1960-as évek elején készített az iskola történelmi szakköre, s amelyben megelevenednek a hajdani esztendők alakjai, izgalmas pillanatai. Miről is árulkodnak e tanulmány lapjai? Mindenekelőtt arról, hogy már magának az épületnek a históriája is igencsak gazdag. Forgassuk hát most vissza az idő kerekét, egészen az 1687-es év végéig ... Nevezetes dátum ez, hiszen a török ekkor vonult ki Egerből. S az oszmánok távozását követően, szinte nyomban megjelentek a jezsuiták, akik először az egykori mecset melletti két török házikó helyiségeiben tanítottak. Igen ám, de az ottani épület rövidesen szűkösnek bizonyult, így Foglár György kanonok utóbb a jezsuitáknak adta — mégpedig gimnázium céljára — a mai Széchenyi és Csiky Sándor utca sarkán levő, nagy telkét. Az alapkő lerakására 1750 júniusában került sor — míg az építkezést 1754-ben fejezték be. S hogy az akkori mesterek nem rosszul dolgoztak, azt igazolja az a tény, hogy művük napjainkban is Eger egyik legszebb műemléke. A pápa azonban 1773-han feloszlatta a rendet, ilyenformán az épület három évre gazda nélkül maradt. Akkortól viszont a ciszterciták tanítottak a gimnáziumban, de ők is csak tíz esztendeig tehették itt a dolguk, ugyanis II. József az ő működésüket is megszüntette. S bár az iskola államivá lett, a tanítás csak nagy nehézségek árán folyt, mert nem akadtak megfelelő tanárok. E körülményeknek is betudható, hogy az épület meglehetősen leromlott, sőt az 1800 augusztusában bekövetkező nagy tűzvész a tetőzetet is elhamvasztotta. S bár később az intézményt újra a ciszterciek veszik birtokukba, 1827-ben ismét megismétlődik a szerencsétlenség: a városban hatalmas tűzvész pusztít, amelynek áldozatául esik az épület is. Ezt utóbb Pyrker érsek vásárolja meg, hogy aztán a városnak adományozza. Előbb egy laktanya kap benne helyet, ám egy idő elteltével az épület megint csak lakók nélkül marad. Az elkövetkező időszakot elsősorban az a harc jellemzi, amely egy főreáliskola megteremtéséért folyt. Állítólag már Bartakovics érsek szánt mintegy 30 ezer forintot egy Egerben létesítendő reáliskola céljára, de aztán szándékától elállt. Az illetékes minisztériumnak a város közönségéhez intézett rendelete kapcsán, 1888-ban, Halász Ferenc tanfelügyelő javaslatot terjeszt a városi képviselőtestület bizottsága elé egy felállítandó polgári és közép-kereskedelmi 40
