Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Homa János: Kerekasztal-beszélgetés a megye megújuló oktatásáról
gek megmutathatják, mennyire veszik komolyan a szakember-utánpótlás ügyét. Szakközépiskolai vonalon nagy szerepet szánunk a nyelvi képzésnek, s megoldódik az idegenforgalmi szakemberek nappali képzése is, A szakközépiskolások biztos hátteret érezhetnek maguk mögött, mert ha nem is nyert felvételt felsőoktatási intézménybe a tanuló, még mindig folytathatja nálunk az 5. osztályban, ahol vagy egy kétszakmás szakmunkás-bizonyítványt szerezhet, vagy pedig szakmája mellé idegenforgalmi képesítést is. A képzés lényege: másfél évig azonos tárgyat tanul valamennyi elsős diák, ezalatt a három alapszakma elemeit is elsajátíthatják. Eközben kiderül, hogy ki, mire képes. Tehát nem kell nyolcadikos korában szakmát választania a hozzánk jelentkezőknek. Az is újdonság, hogy a beiratkozás időpontjában közöljük az érintettekkel, félévenként szintvizsgát kell majd tennie mindenkinek. Ez alapján figyelemmel kísérheti a család, hogy a gyerek milyen helyet foglal el a közösségben. Már akkor tisztázzuk, hogy szakközépiskolás csak a legjobb harminchat gyerek lehet. Mindez versenyre inspirálja a diákokat, ugyanakkor szeretnénk, ha a vállalatok is figyelemmel kísérnék a fiatalok munkáját, s másfél év után döntenék el, kit látnának legszívesebben cégüknél. Az új tanévtől minden elsős vendéglátós bekapcsolódik a kísérletbe. A felvételin nagy súlyt nyom a latban az eddigi tanulmányi munka, de a gyerekek személyiségjegyeit is értékeljük, oktatók és a vállalatok képviselői, együttesen. — Már többször szóba került, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az idegen nyelvek oktatására. Tudomásom szerint e téren már eddig is történtek próbálkozások. Mi ezek közül a leginkább említésre méltó? Harmati Lászlóné: — A közelmúlt legfigyelemreméltóbb változása a két tannyelvű középiskolák belépése. Megyénkben nem vállalkoztunk erre. Ügy érezzük, más formában eredményesebbek lehetünk. Elképzelésünk szerint úgynevezett nyelviskolát indítunk, azaz egy adott középiskolára telepítve, folyamatosan lehetőséget teremtünk arra, hogy a kiemelkedő képességűek, illetve, akik olyan pályára készülnek, ahol nélkülözhetetlen a nyelvismeret, kiemeljük a középiskolákból, s intenzíven bekapcsolódnak a nyelvtanulásba. Elképzeléseink szerint, hat-tízhetes, bentlakásos intenzív nyelvtanfolyamokkal már lehetne bizonyos szintű nyelvtudást biztosítani. Ezek a jó képességű diákok ezután képesek lesznek pótolni a többi tárgyból is a kiesést. Országosan még nincs ilyen próbálkozás, mi lehetnénk az úttörői. A feltételek feltérképezése folyik. Szakemberek bevonásával most dolgozzuk ki a programot. A kurzus önköltséges lenne, s aki eredményes nyelvvizsgát tesz, visszakapja a befizetett összeget. — A megyei művelődési osztályt úgy ismerik az országban, hogy bátran vállalkozik az újra. Ez nem mondható el minden megyéről. Végül is, miért tartják fontosnak az innovatív munkát? Dr. Kovács János: — Kollégáim vállalkozó szelleműek. Szerencsére. Mindannyian úgy érezzük, mindig elébe kell menni a dolgoknak. Mindennap valami pluszt kell tennünk. Nem szeretjük a monotonitást. Ugyanakkor intézményeink is arra ösztönöznek bennünket, hogy kísérletezzünk. Most már eljutottunk arra a szintre, hogy nem mi szorgalmazzuk az új utak keresését, hanem tőlük indulnak ezek az ötletek. A korszerűbbet, a jobbat szeretnék. A mostani kísérletek 2,5 millió forintba kerülnek, ez nem egy jelentős összeg. Annyi, mintha minden iskolának adnánk ötven hanglemezt. Megkérdezném: melyik a hasznosabb?! Ha a minisztérium megfelelő pályázati rendszerrel támogatná az új módszerek keresését, sokszorosára emelkedne ezek száma. Hatásuk pedig rendkívüli lehetne az egész magyar oktatásra. Homa János 39
