Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szalay István: Hol vannak a hőscincérek?

POLNER ZOLTÁN

Parafrázis

Éjfélkor, ha rebben, megzizzen a lomb, zöld réseken látni, álom, mint tolong.

Végtelen mezőkön együttjársz velem: csillagok a porban, fény sejtelmesen.

Fűszálak zöld nyáját tereli a hold.

Fejszék élén gyöngyöz kéklő alkohol.

Roppant felhők dühe izzó tűzöröm, kakasvér sötétlik szikrázó kövön.

Lebegnek a tájon világhajnalok.

Rózsák nagy csöndjében állok s hallgatok.

Fénylik sötét hajad homlokom felett, rikoltozó pávák, viszik az eget.

SZALAY ISTVÁN

Hol vannak a hőscincérek?

Mottó: Az üRy sürgős! Az utóbbi ötven évben száznál több állatfaj pusztult ki a Földön, és újabbak vannak közvetlen veszélyben.

Nincs ember a környéken, aki ne ismerné a vén tölgyet, idegen járókelők megnézik, megcsodálják, találgatják, kérdezgetik a korát, a múltját, amelyet örökre eltakart már a feledés. Beszélik, hogy hajdan őserdő volt erre, annak egy ittfelejtett felkiáltójele ez a fa, amely alatt egykor a bükki farkasok kóboroltak. Az ember később kivágta a fákat, kituskózta, bevetette a földet, házakat épített, a vad pedig riadtan menekült feljebb és feljebb, a sűrűségek felé, ahol még a nyugalom volt az úr.

— Kié az öreg tölgy? Családi portán van, de személyes tulajdont hozzá valójában senki sem formál, legfeljebb terebélyes gallyainak hűs árnyéka tartozik azokhoz, akiknek leggyakrabban enyhet ad. Múlnak az esztendők, az évtizedek, de a fa alig változik, legfeljebb a kérge vastagszik, némely galy- lyait letördelik a kószáló viharok, majd süvölvény ágacskák sarjadnak rajta, amelyeken néhány év múltán újra hintázhatnak a gyerekek. Gondozásra nem szorul, mert a természet nagy könyvébe láthatatlan tintával beírt, ősi törvények szabályozzák az életét, senkitől nem kér és nem vár semmit, ám a semmiért cserébe árnyékot ad a tűző Nap ellen, védelmet a záportól, fészket a madaraknak, odút a bogaraknak, szépséget a tájnak és emléket az emberek28