Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Jenei Gyula verse - Kriszt György: A keresztelőn (egyfelvonásos)

JENEI GYULA

Hazafelé

varjú-göröngyök törik a havat, a félelemnek nincsen neve, végtelen síneken visz a vonat, megyek a táguló semmibe.

elmaradnak napsütötte tanyák, szikrázik a föld havas teste, még nagyobbnak tűnik az árvaság, hogy titkuk az Isten is befedte.

KRISZT GYÖRGY

A keresztelőn

Igazjáték egy felvonásban

111/2.

APA: Várj! Hozzál nekem egy üveg bort. {A Kisfiú bemegy, de az ajtót félig nyitva hagyja, amely úgy is marad, csaknem a darab végéig.)

ANYA: Hát itt van, az orrod előtt.

APA (a Kisfiúnak kiabál): Nekem az enyémből hozzál.

ANYA: Franc a belibe, hogy csak a maga csinálta kotyvalékból tud vedelni. Ettől lesz teljesen hülye. (Befelé indul.)

TANÁCSTITKÁR: Hová megy, Mikóné? Gyüjjön már kicsit vissza.

TANÁRNŐ (odamegy a Szociológushoz): Nem jön? Nekem már nagyon me- hetnékem van.

SZOCIOLÓGUS: Nem megyek, várjon még egy kicsit. Üljön ide, mellém.

TANÁRNŐ: Jó, várok. (Visszamegy a porolófához.)

(A Kisfiú közben lehozza a gyanús színű bort, s amint az asztalhoz ér, felállítja az anyja melletti széket.)

APA: Tölts mindenkinek! (A gyerek tölt, aztán leül.)

(Az anya közben visszaér.)

TANÁCSTITKÁR: Mikóné, itt mindenki összevissza beszél. Mondja már el, hogy mi történt tulajdonképpen.

ANYA: Itt ültünk, majdnem, mint most, csak a sógorék is velünk voltak. Aztán csak egyszer egy sikoltást, vele együtt egy tompa dübbenést hallottunk. Erzsikéin leugrott a padlásfeljáróból, s nyakán a ruhaszárító kötél. De ezt is rosszul csinálta a szerencsétlen, mert a térde földet ért. Rúgott még vagy két hatalmasat a deszkába. Később csöndben maradt.

TANÁRNŐ (hangos, hisztérikus zokogásban tör ki).

TANÁCSTITKÁR: Elvtársnő, rosszul van?

TANÁRNŐ: Nem, nem, nem.

SZOCIOLÓGUS (kihúzza az asztaltól a széket egy kissé): Jöjjön, üljön le. Nyugodjon meg és beszéljen.

22