Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csengey Dénes: "...és mi most itt vagyunk..." (Szentesi Zsolt)
Kovács Ádámnak szorítunk. Még akkor ■is, ha egy szép napon kiderül, hogy nem juthat célba, sem a maga erejéből, sem másokkal összefogva. De akiben ennyi hit van, akiben a munkaerő ezen a szinten loboghat, akiben így járnak fel-alá a szellemi liftek, annak a működéséhez szükséges légkört kell biztosítani. Vagy inkább azt mondanánk, illenék megtisztítani körülötte a levegőt, az okvetetlenkedőktől óvni, elkülöníteni a nyilvánosság fertőző részét. Ki kellene szűrni, mi az a magatartás, amely előbbre viszi ezt a fontos kutatást, „a félig-megoldottnak látszó félmegoldás ügyét”. Ezt az idézőjelbe tett félmondatot mi summáztuk az eddigiek végiggondolása után. Ezt a Kende doktor által írt oknyamozást is abból a szempontból tartjuk soványra sikerültnek, mert a személyt és az ügyet körülvevő atmoszférát feldolgozza ugyan, de nincs szándékában előbbrevinni a gondolatsorokat. Mintha megelégedne azzal a szellemes megállapítással, amit a ráéb- redéssel kapcsolatban mond a szakmai illetékes: „kifordult sarkából az idő!” Az idő csakugyan kifordult, most már csak az a kérdés, mikor, kinek, hová és miért? Kinek, mikor, hová kell azt yisszabillenteni? A jelenség van, a jelenséget helyére kell tenni. Előbb azonban meg kell érteni! S ha a kötet kapcsán leírtuk gondolatainkat, aggodalmainkat, annak köszönhetjük, hogy ez a kötet sem hagyta nyugodni bennünk a témát, amely lassanként minden hazai csapból folyni fog. (f. a.) Csengey Dénes: .. . és mi most itt vagyunk . . Az irodalomtörténetben is megfigyelhető, hogy azonos vagy hasonló érték- állapotot felmutató szituációk azonos vagy hasonló műfajok előtérbe kerülését hozzák magukkal általában. így a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországára az értékzavar centrális kategóriaként kínálkozik! Ebben (és az ehhez hasonló) időszakokban az átlagoshoz képest megnő az esszék, valamint más egyéb (nem egyértelműen csak a szépirodalom kategóriájába tartozó, határvonalon álló) művek száma (visszaemlékezések, naplók, önéletrajzok, szociográfiák). Szerepet játszik ebben a körülményeket és az alkotáslélektant tekintve a társadalmi-történeti viszonylatok leírásának, azok közti eligazodásnak, a tisztánlátásnak az igénye, az értékzavar egyéni-közösségi szinten jelentkező érzésének látleletszerű megfogalmazása, esetleges értékfelmutatás (a múltban vagy a jövőben keresni tájékozódásunkhoz értékelemeket), illetve az individumnak az adott tér- és időbeli kordinátákban történő önelhelyezése, önazonosságának megfogalmazása. Poétikailag erre szinte önmagukat kínálják az objektivizmus és szubjektivizmus között egyensúlyozó, műfaji határ- mezsgyén álló, a tudományos értekezést és a személyes élményleírást metaforikus-allegorikus képekibe-hasonlatokba (és esvéb költői eszközökbe) sűríteni képes műfajok. Az értékzavaros helyzet feltérképező jellegű leírása, illetve ennek okainak keresése-íellelése, valamint az egyén identitáskeresése — röviden e kettő kapcsolódik egybe. E csoportba tartozó művek sorába lépett be egy fiatal író, Csengey Dénes „... és mi most itt vagyunk” című esz- széie i őrs Kin A művé«z’ség magas fokán tömörített anyag középpontjában a mai negyedik ikszüket taposok nemzedéke, és ezzel párhuzamosan Cseh Tamás dalai állnak. A szerző szerint e dalok és az imént említett nemzedék tagjai jelentős részének életérzése között több ponton megfelelés figyelhető meg. (Ezen életérzés a mai tizen- és huszonévesek egy részénél is fellelhető!) De milyen is ez a létérzókelés? Anélkül, hogy ennek minden elemét fel próbálnám mutatni (hiszen ezt tkiváló érzékkel teszi meg az író, megérzéseit, meglátásait a mindennapi életből vett példákkal nagyszerűen alátámasztva- kiegészítve-bizonyítva), a következőket emelném ki, csak felsorolásszerűen: értékzavar; úttévesztés; elkésettséa- és lemaradottságérzés; a történelemből való 81
