Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dr. Kende Péter: Celladam-kor (Farkas András)
sem lenne például idegen a Családi kör adásainak világától sem. S milyen kár. hogy oly ritkán élnek rendezői, szerkesztői és szerzői ezzel a lehetőséggel. A gyerekeknek, az ifjúságnak szánt adások felcsillanó derűjéről, ízlést nevelő humoráról külön is szólni fogunk, hiszen ezeknek a műsoroknak a szórakoztatás., az ismeretterjesztés mellett nevelő szerepük is megnőtt. Célszerűtlenül és feleslegesen komolykodó világunkban meg kell mutatnunk az ifjúságnak, hogy az egészséges, ízléses humor és vidámság emberi mivoltunk egyik olyan sajátossága, amely nélkül nehezebben találnánk rá a munka, az alkotás jó ízeire, s az emberi örömök világát színesítő, gazdagító erőire, lehetőségeire. Bakos József # Könyvekről Dr. Kende Péter: Celladam-kor Idézünk a kiadói előszóból: „Akikor szoktak próféták jelentkezni, vagy inkább akkor szokott a társadalom prófétákat kitermelni, amikor túl sok a Ibaj, a már tényleg megoldhatatlannak tűnő válsághelyzet, s a megoldhatatlant csak transzcendens, messiási formátumú figura oldhatja meg? Amikor Kovács Ádámról az utcán, a metrón, sőt ma már a kocsmában is hallani lehet, az valóiban tartalmaz egy sor földöntúli elemet.” Itt akár abba is hagynánk, hagyhatnánk ezt a recenziót, annyira tömör, annyira pontosan ül ez a fogalmazás az adott jelenségre és az adott pillanatban. Mégis tovább kell lépnünk ettől a beköszöntésben szereplő mondanivalótól, mert nemcsak a puszta jelenség. Kovács Ádám és mindaz a viharzás, ami körülötte eddig már kavargóit, érdekel és fog meg minket, hanem az is, amit ,,ez az ügy” erkölcsi oldalról megfogalmaztat velünk. Annyit el kell elöljáróban is árulnunk, hogy személyesen ismerjük Kovács Ádámot, órákon át hallgattuk őt falusi, pilisi magányában, irodájának nyugalmában. Ismerjük azokat a publikáció- kát, — ha nem is mindet — amik mindkét oldalról célba vették őt, munkásságát, kutatását, vitatott eredményeit és vitathatatlan szándékát, azt ugyanis, hogy használni akar. Azzal, amije van. És az ugyancsak fontos kérdés: vajon hogyan tud majd a jövőben megfelelni annak ,a rendkívül fontos képletnek, amit bírálói és hívei elébe tűznek? Mindazzal együtt, ami eddig történt. Megtörtént és megtörténhetett. A könyv végigolvasása után sem jutottunk közelebb a rejtély vagy a rejtélyek nyitjához. Mindabban, amit eddig Kovács Ádámról összeírtak, összenyilatkoztak, tiltások és engedmények beláthatatlan szövevényétől és a kiúttalanság rémeitől is kísértetve, van valami szürrealista vonás, a misztikumnak egy eleme, a transzcendensnek is egy része. Az már csaknem képtelenség, hogy akad egy magyar állampolgár, aki egyszerre csodaember és elátkozott figura az orvosok szemében is, a politikai faktorok oldaláról is túlrajzolt, valami módon kezelendő jelenség, akinek fontosságát még nem tették, nem is tehették megfelelően mérlegre. Mert lemér^-óhez még nincsenek eszközök, tapasztalatok. Ezért ez a jelenség a valóság fölött lebeg, mert már a kocsmában is beszélnek róla. Misztikum és nem is akármilyen, hogy majdnem az öröklési spirálnak a szakember által megsejtett kép- letéhez-felfedezéséhez hasonlóan „ő is észrevett valamit” és ezt a valamit igyekszik egy minden kétséget kizáró képletté megalapozni. A transzcendens eleme ennek a jelenségnek éppen az, hogy a nagyon is gyakorlati kérdések, eredmények és fiaskók közepette képzetek fogalmazódtak meg, itt ilyen, ott olyan, amott meg amolyan értelemben, miközben az ipari, gazdasági, tudományos és politikai világ szakemberei egymást tépik, miért is hisznek azok és miért is nem hisznek ezek? A megszólalók logikáját igyekszünk követni. Nem takarjuk el elfogultságunkat: bevalljuk, hogy a jelenségnek. 80
