Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - ANYANYELVÜNK - Bakos József: Derű és humor a televízió képernyőjén
sóra és jártasságára szüksége van, hogy a Telel ere adásaiban riportalanyait kiszabadítsa a sajtó hasábjain megjelenő és a rádióban elhangzó riportformák és -módok feleslegesen körülményeskedő és fontoskodó nyelvi formálási csapdáiból, s ha ez sikerült, a derűt és a humort is sugárzó beszélgetés kapcsán a nyelvi humor eszköztára is színesedik, gazdagodik, s a riportalanyok sem ódzkodnak, hogy az élmény szintjén is érzékelhető humorkodás aktív résztvevői legyenek, együtt a nézőkkel. A humorra, a derűre éhes és fogékony nézők a tapsuk mellé a tetszésnyilvánítás látható és hallható megjelenési formáit és módjait tetszik érzékelhetővé mosolyukkal, nevetésükkel, kacagásukkal, vihogásukkal, vagy éppen röhögésükkel, hahotára fakadásukkal. gurgulázó röhincsélésükkel stb. Sajnos, a nézők, hallgatók tetszésnyilvánitási kultúrájáról sem feledkezhetünk meg. Ennek a kérdésnek két vonatkozásáról is szólnunk kell. Szórakoztató alkalmaink, köztük a televízió Telepódiuma különösen ludas abban, hogy a hangtalan mosolygás és somolygás eleve kiesik a tetszésnyilvánítás köréből, s nagyobb szerephez jut a durvaság szintjére süllyedt hangoskodó, harsány röhögés, otrombán nyers teliszájúsággal. A derű sugárzó jelentését is érzékeltető mosoly, mosolygás az ízes, egészséges humor iránt érzéketlen nézők és hallgatók tetszésnyilvánításaiban igen ritkán kap szerepet. Erre is utal Kellér Dezső, aki arra a kérdésre, miért hagyott fel a rendszeres konfe- rálással, ezt felelte: „Ma a röhögést többre értékelik a mosolynál, s a hatást a röhögések számával mérik, a csak mosoly kudarcnak számít." (Magyar Nemzet 1985. ápr. 1.). A napi fáradtságot oszlató néma mosolygás fel-felfénylő jeleit érzékelik a nézők a Vers mindenkinek televíziós műsor egy-egy humoros költemény előadójának arcán. Nagy kár, hogy ilyen versmondásban oly ritkán van részünk. A szelíd öröm, a finom mosolyú humorérzék letéteménye, Antal Imre szójátékszerű nyelvi leleményei a játékos nyelvhasználati felszabadultság tipuspéldáit szolgáltatják, s még nyelvi ficamaiban is a nyelvi humor iránti érzéketlenség megszüntetését célozzák. A Szeszélyes évszakok műsorvezetői szerepében újabban mintha csak fel-felcsillanó jelenségként érzékelhetjük bensőséges humorát, hozzáidomulva a műsorszám tematikájának és megjelenési módjának a kabaréhumort utánzó túlzásaihoz. A televízió adásait a műfaji sokféleség oldaláról nézve, egyre szaporodóban vannak a humor világának áramkörébe vonható alkotások. Ezekre az adásformákra gondolunk elsősorban: Legyen a vendégem!. Parabola, Zenebutik. Teleráma. A nyelv világa. Hogy kik vannak! stb. E műsorok adottságaik révén eleve a televíziós humor sajátos formáinak és módjainak letéteményfei is lehetnének, de a műsorvezetői komolykodás, vagy éppen a felszínes huncutkodás, olykor meg a fásult szóbeli megnyilatkozás állja útját, hogy azokká válhassanak. A műsorvezetők közelképein is ritkán suhan át a derű vagy éppen a fanyar mosoly Bizonyos témák, történések képi megjelenéseihez társított szövegrészietekben sok a papírosízű nyelvi forma, s a nyelvi humornak semmi lecsapódását nem érzékelhetjük, még akkor sem, amikor a téma meg is kívánná a derű és a humor jelenlétét. Gárdonyival szólva ezek az adások megszövegezésükben „olyanok, mint a sótlan leves” (Gárdonyi: Titkos napló 97.). A televízió nézőinek, a televíziós adások kritikusainak véleménye szerint, nemegyszer irritálja őket a közönséges, az alpári, a fekete humor szerepkörének bővülése, megspékelve a humor jegyében szerephez juttatott meztelenkedések képi eszköztárával, s nemegyszer a nyelvi ízléstelenségek kíséretében. Vajon kiknek szánják, kiket kívánnak szórakoztatni velük? Az elítélő kritikai reagálás elsősorban a Telepódium egy-egy adásával kapcsolatos. A derű és humor nélküli ízléstelen élcelődések, jópofáskodások láttán sok esetben a nézőnek nincs kedve nevetni az alpáriság szöveges és képi megfogalmazásán. Persze vannak, akik jót röhögnek, heherésznek egy-egy jelenetem sikamlós tréfán, malackodáson. A negatív jellegű kritikai reagálás kiabálónak bizonyul. A kétes ízlésről is tanúskodó Telepódium műsor Nehéz nőnek lenni című műsorrészlete típuspélda — a kritikai vélemények szerint —, amellyel kapcsolatban jogos volt az általános megrökönyödés, s az a kritikusi javaslat, hogy ..a televíziónak be kell szereznie egy (vagy több) ízlésmestert, aki vétójoggal is rendelkezve. letilthatja a képernyőről az ízlést romboló mondatokat, mozdulatokat” (Magyar Nemzet. 1986. márc. 12.). A magyar kabaréhumornak nemes hagyományai vannak, erre alapozva kell mai világunk ízlésszintjéhez igazítva a televíziós kabarék tematikáját és előadásmódját korszerűsíteni. Ehhez az anyanyelvi műveltség szintjének emelése is szükségeltetik. Érdemes lenne még néhány olyan televíziós műsorról is szólnunk, amelyeknek láttán, „meleg mosolygással a szánkon” (Illyés) vesszük tudomásul, hogy már a képi humor is fel-felvillan a szóbeli és zenei mondanivaló humorának kiemelésére. A nyelvi, nyelvhasználati felszabadultság. a nyelvi örömkeltés, az ízes nyelvi humor 79
