Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Fél év, három bemutató
Az iskolatelevízió jelenleg az útkeresés állapotában van. Az a benyomásunk, hogy lényegesen többre is képes lenne, hiszen lényegesen jobb technikai feltételekkel rendelkező szakembergárda áll rendelkezésre. Ma már nem elfogadtatni kell magát, mint a kezdetben, hanem az újabb lehetőségek megismertetését kell vállalnia. A pedagógusképzés és -továbbképzés bázisává kellene, hogy váljék az iskola- televízió, mint ahogy a szülők pedagógiai pszichológiai, szociológiai kultúrája fejlesztőjévé vált a Családi kör. Az iskolatelevízió újabb lehetőséget kellene keressen arra, hogy a távoktatás magyarországi bázisává váljon. Minden lehetősége megvan ma már annak, hogy a hazai és a nemzetközi kísérletek alapján levont következtetések, tanulságok új távoktatást eredményezzenek. A Televideo népszerűsítése szintén feladataink közé tartozik, hiszen az iskola- televíziós magnótár kialakítása kiválóan oldható meg segítségével. Ismételten megfogalmazott javaslat, hogy olyan egyszerű képmagnókat kellene gyártani és az iskolák rendelkezésére bocsátani, amelyek lejátszásra alkalmasak. A bonyolult rendszerű, programozható stb. videomagnókra alig van szükség még ma az iskolákban. Az iskolatelevízió jelentős szerepet vállalt a hatvanas évek innovációs törekvéseiben, pedagógiai gyakorlatunk megújításában, ezt várjuk tőle ma is. A Gárdonyi Géza Színház menetrend szerinti, téli—tavaszi első évadját az erdélyi írónak, Sütő Andrásnak három felvonásos drámájával az Egy lócsiszár virág- vasárnapjá-val indította el. Mondhatnánk azt is, van valami jelképi erejű ebben a darabválasztásban. A nyelvezete miatt is, meg inkább azért, mert ez a színpadi mű visszavisz minket abba a XVI. századba, ahol az Űjkor embere, még csak félig eszmélve teljes erkölcsi felelősségére, szembe mert és akart nézni erkölcsi önmagával, azzal a világgal, amely neki teremtetett az írások szerint, melyben az isteni ihletés megtépázása után is otthon akarta magát érezni. Eladdig a hatalom mindig Isten nevével takarta el földi gyarlóságait, ekkorára azonban kiderült, hogy a leírott szavak, mondatok, tehát az idézett szövegek és a tettek között mély szakadék tátong, a hatalom birtoklóit már a megismert, megidézett igék .erejével is sarokba lehetett szorítani. Szép és aksziotnatikus felkiáltás hangzott el egyszer Sütő Andrástól: Engedjétek hozzám jönni a szavakat! Talán azért is hangzott el a felhívás, mert Sütő igazi tudása, tehetsége, hatása és irányítása valóban a szavak erejében rejlik. Nemcsak azokban, amiket ő fedez fel árválkodó erdélyi magyarjainak, hanem azokban is, amiket ö drámai töltéssel idéz akár a Bibliából, akár máshonnan. Most inkább maradjunk a Bibliánál. Sütő már elsőbb, nagy sikerű és máig legcsillogóbb, mert legigazibb drámájában, a Csillag a máglyánban félelmetes erővel zúdítja ránk a hitviták kálvini korszakának minden fenségességét, voluntarista iszonyatát. Az éles nyelv, az élesedő harc és a mélyben olykor háborogva, vagy reszketegen virrasztó lelkiismeret méricskéli, kiereszti azt a fogalmazást, ameddig az Isten előtti teljes felelőssége) Nagy Andor # Színház A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN Fél év, három bemutató 66
