Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Innováció az iskolákban és az ITV
A pedagógusok számára készített és kedvező időben közvetített a „Gólyavári esték”-hez hasonló értékű sorozat, amit szakirodalom (válogatót tanulmányok) egészítenek ki, a legszerencsésebb megoldás lehetne. A pedagógusképző intézmények minden bizonnyal szívesen vállalnák a konzultációs központ szerepét, rendelkezhetnének iskolatelevíziós magnótárral, szervezhetnének gyakorlatokat stb.. illetve a folyamat befejezéseként vizsgáztatnának is. Az ilyen országos szintű, tömegeket bekapcsolni képes, a legfrissebb tudományos ismereteket a legújabb módszerekkel átadó, a technikai lehetőségeket maximálisan kihasználó iskolatelevíziós távoktatás, a leggazdaságosabbnak ígérkezik, a célnak leginkább megfelelőnek tűnik. AZ INTÉZMÉNYEK ÉS A MEGÜJULÁS Az innováció minden eddiginél nagyobb feladat elé állítja a pedagógusképző intézményeket, amelyek állandó kapcsolatba kell legyenek a pedagógiai gyakorlattal, a kutatási eredményekkel, a kísérletekkel, újítási törekvésekkel. Az oktató, aki naprakész informáltság nélkül áll ki hallgatósága elé, elköszönhet tekintélyétől. Ez a tény sürgeti a pedagógusképzésben dolgozó oktatók továbbképzését, belső szakképzését, ami a hagyományos módszerekkel (egy-egy adhoc szerű előadás meghallgatása) alig képzelhető el. Az iskolatelevízió lehetőségeinek felhasználása itt is kézenfekvő megoldást ígér. A minisztérium illetékes képviselői legalább évi két alkalommal az iskola- televíziós program részeként ismertethetnék a legújabb tapasztalataikat, a pedagógiai gyakorlatban érzékelhető gondokat, problémákat, a kivezető út lehetőségeit, bemutathatnának jó kezdeményezéseket, kísérleteket, pozitív példákat. Jó lenne, ha az illetékes minisztériumi vezetők (az alsó-, illetve középfokú képzés képviselői) a szakbizottságokkal is tartanák a kapcsolatot, ha részt tudnának venni egy-egy ülésen és azokon lehetővé tennék a konzultációit. Az eredmény bizonyára nem maradna el. Az általános pedagógiai gyakorlattal összefüggő rendszeres oktatói továbbképzés mellett jó lenne, ha különböző szaktudományok a pedagógusképzés folyamatában alkalmazható újabb eredményeiről is tudomást szerezhetnénk az iskolatelevízió segítségével. Szinte magától értetődő, ihogy az olyan gyors változást mutató tudományok esetében, mint amilyen a pszichológia, amely egyre differenciáltabbá is válik, ne lenne szükség az oktatók állandó, rendszeres központi továbbképzésére. Arról szólni is szükségtelen, hogy a szociológia tudományának hatása a pedagógiára, a nevelés- tudomány különböző területén rendkívüli módon érezteti hatását. A szociálpszichológia, illetve a nevelésszociológia, mint kollégium a tanárképző főiskolákon 3 éves múltra tekinthet vissza. Ez jelenti azt is, hogy még azok számára lis új ismeret- rendszert jelent, akik 4 évvel ezelőtt szerezték diplomájukat. Üj tudományt jelentenek a pszichológiát, pedagógiát oktatók számára is. E tudományközi tudományok esetében szintén nagy iskolatelevíziós képző, továbbképző megoldás. Közismert továbbá a kormány által elfogadott egészségügyi program újszerűsége is, amelynek megvalósítása érdekében a pedagógusokat is csatasorba lehetne állítani. Ahhoz azonban olyan egészségügyi ismeretekkel kellene, hogy rendelkezzenek, ami módot adna példaszerű egészséges életvitelre, illetve az egészséges életmód szakszerű, korszerű propagálására. A 4. évbe lépő. új főiskolai tanterv szerint az Egészségtan című kollégiumot felváltotta az Egészségnevelés, ami ,azt is eredményezte, hogy a Neveléstudományi Tanszék által oktatott tárgyak közé kerülhetett. A kollégiumhoz központi jegyzet készült, aminek szerény méretű ismeretanyagát, ha a hallgatók elsajátítják, kérhetik a beszámoltatást. E fontos, valamennyiünk számára szükséges ismeretanyagból nem tartunk előadásokat, csak konzultációs lehetőséget biztosítunk. Jó lenne, ha a pedagógusképző intézmények hallgatói számára olyan egészségnevelési központi iskolatelevíziós műsor készülne, amit kazettán is megkaphatnánk. Minden bizonnyal nagy segítségre lenne a kollégium eredményessé válásában, az új ismeretek tartós rögzítésében. KÖVETKEZTETÉSEK — TANULSÁGOK Pedagógiai gyakorlatunk permanens megújulása korunk egyik követelménye lett. A neveléstudomány művelőinek sokkal koncentráltabban kellene a gyakorlatot szolgálni, mint eddig bármikor. Az innováció tecbnizált világunkban elképzelhetetlen az eszközök rendszeres, tudatos alkalmazása nélkül. A pedagógiai divatok és gyorsan változó áramlatok helyett arra Íjellene törekedni, hogy az eredményesség érdekében történjen minden. Az eszközök alkalmazása is. 65
