Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Innováció az iskolákban és az ITV
Innováció az iskolákban és az ITV II 12. A korszerűség kihívása Az eszközök térhódítása az élet valamennyi területén ma már természetes, jóllehet máig a nyugati országokban magától értetődő, hogy a gépek embereket szabadítanak fel, nálunk egyáltalán nem jár együtt a gépek számának növekedésével az emberek funkcióváltása. Emlékezetes, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, amikor a televíziót kezdték Amerikában, Angliában elsősorban az oktatás céljaira is felhasználni, valóságos pánik tört ki a pedagógusok körében, akik állásukat, munka- lehetőségüket féltették az új technikától, a géptől. Érdekes az is, hogy hazánkban egyáltalán nem kísérte pánikhangulat az iskolatelevízió terjedését. Sokkal inkább volt jellemző, hogy a ..képernyő tanár úr” megjelenése, a partnert jelentette az iskolákban. Természetesen ennek oka azzal is magyarázható, hogy az iskolatelevízió vezetői tanulmányozták a korábban született oktatótelevíziók fogadtatásának körülményeit, elemezték a tapasztalataikat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a pedagógusokat nem szabad kitenni kellemetlen vetélkedőknek, sokkal inkább az a feladat, hogy megnyerjék őket a közös ügynek. A hatvanas évek közepén hazánkban az iskolatelevíziónak tekintélyes bázisa volt számos tanárképző intézmény, amelynek funkciójává vált az is, hogy a pedagógusképzés, illetve -továbbképzés folyamatába beépítsék az iskolatelevíziós pedagógiát, az új eszköz eredményes felhasználásának metodikáját. Az iskolatelevíziós műsorok alkotói a tanórák filmezésétől, aránylag hamar jutottak el az önálló televíziós „órák” megalkotásáig. Ahogyan a film születésének egyik jelentős időszakát adta a fényképezett színház, hasonlóan az iskolatelevíziónak is rá kellett döbbenie arra, hogy az új technikával nem szabad a hagyományost közvetíteni. Meg kell találni a sajátos lehetőségeket, a televíziós óra specifikus vonásait, a tanóra újabb szerkezetét. Az iskolatelevíziós műsorok két lényeges csoportot alkottak a továbbiakban. Az első csoportba azokat lehetett sorolni, amelyek a tanítási órákba szervesen épülve illusztrációs, megerősítő, gyakorló stb. funkciót töltöttek be. Ezeknek a műsoroknak a 15—20 perces időtartama jelentős lehetőséget adott az osztályban tanító pedagógusnak ahhoz, hogy előkészítse a várható televíziós élményt, másrészt, hogy módja legyen az elsődleges feldolgozásra. A másik csoportba tartozó műsorok önállóbb pedagógiai funkciókkal rendelkeztek. Ide tartoztak az idegen nyelvi műsorok és a hosszabb időtartamúak. Ez utóbbi esetben a nevelési-oktatási iskolai folyamatba sokkal kevésbé épültek be a műsorok, de a cél is más volt! Az iskolatelevíziós pedagógia művelői elsősorban azokat a műsorokat tartatták jól hasznosíthatónak, amelyek szervesen épültek a folyamatba, a tantervi anyaghoz kapcsolódtak, amelyek módot adtak a pedagógusoknak arra, hogy a korábban megismert műsorokat szervesen illesszék a már tanult ismeretanyaghoz. Sajnos azonban a sugárzási idő kötöttsége nagyon megnehezítette a felhasználást, a folyamatba való szerves beépítést. Gondot jelentett a váltott műszak, amellyel számos iskolát sújtott a sors, no meg a feltételhiány, adott esetben a demográfiai hullám alakulása. Problémaforrás volt az órarendkészítéssel kapcsolatos sok-sok elvárás is. Hazánkban alig volt valamikor is elképzelhető, hogy valamennyi iskola azonos évfolyama számára ugyanaz a tantárgyi óra szerepeljen, ugyanannak a tananyagnak feldolgozási céljával! Elképzelhetetlen az is, hogy a különböző összetételű tanulói csoportokkal foglalkozó pedagógusok tanmenetei gyakorlati megvalósulása ne térjen el lényegesen egymástól. Korábban már rámutattunk arra a tényre, hogy a differenciálás kellő mértékének megvalósulásában mutatkozó hiányosság, a megtanítás helyett a tanítást ismertette el fogalomként, amelynek egyenes következménye, hogy a tanulók jelentős része az elemi ismeretekkel sincs felvértezve. Hisszük, hogy az iskolatelevízió a legkevésbé tehet arról, hogy a pedagógusok nem differenciáltak, illetve, hogy a tananyag elvégzése helyett, az ismeretek tartósítása nélkül, az új, meg az új tananyagtól sürgetve, zaklatottan végezték munkájukat. A jövő egyik ígérete volt, hogy az iskolarádió magnótárához hasonló iskola- televíziós magnótár szülessen, amelynek vonzata, hogy a videoszalagra rögzített 62
