Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 6. szám - KÖNYVEKRŐL - Kapor Elemér: Kisváros a felhők között (F. A.)

lünk tőle — mert a miénk! Farkas ráébreszt valamire bennünket, amit eddig is tudtunk, de talán nem tudatosítottunk kellőképpen; és ez az élet kibírhatatlan- sága melletti szépsége.

Sőt, ad abszurdum menve, de Farkasba beilleszkedve: minden jobb, mint a halál, tehát a rossz, gonosz, cselszövevényes, veszélyekkel terhes élet is. Csak élet legyen — mert ez a legfontosabb az egész világon, ahol mindannyian a Nagy Játékmester alárendelt és beosztott szerepjátszói vagyunk, az Univerzum Színházban.

Balogh Tibor

Kapor Elemér: Kisváros a felhők fölött

„Az emliékezés különös fénytörésében” áll előttünk ez a város és szerelmetes mesélője, Kapor Elemér. A fénytörés odáig hajlik — mert azért a fény a mi szóképünk ellenére, vagy azzal együtt —, nem törik itt se meg, egyenesen világít arra a viliágra, ami itt, Egerben lefolyt, folyik s folyandó. Mert ennek a városnak van holnapja is, amíg ilyen szellemiségű atyafiak lakják, élik meg, mint Kapor Elemér.

Más helyt, más alkalommal a lírikusról írtunk le őszinte baráti sorokat, arról az alkotóról, aki a versritmus erejével és a lélek ki nem ismerhető kegyelmével éltetve örökíti át a mából az utánunk jövőknek, magáról, a városról, az ittenii életről szóló észleleteit, örömeit, kisebb-nagyobb megcsapatásait. Itt, most a szűkebb pátriával szemben rója le írói háláját azzal, hogy előveszi emlékezetéből és a századokból azokat a pillanatokat. amikor az Idő járt itt, a Történelem, nagy emberek képében, menekülő császári családban, apró turpisságok, nagy disznóságok, kemény tettek és olykor nevetséges vagy derűs jelenetek ruhájában. Mert a történelem mindenütt ruhát ölt, tarkát, színeset, jól és rosszul szabottat. Még a rabdaróc is kivirul, ha úgy mesélnek róla.

És Kapor Elemér úgy mesél. Tán ötven éve is van annak, hogy mi, süldő, érettségire készülő diákok olvastuk az akkor újságíró Kapor Elemér verseit, elegáns fogalmazású, minden mondatában megfontolt írásait Egerről, az egri köz- és magánéletről. Fess és jól ápolt volt maga is, irigyek voltunk rá, s arra. hogy ő irányította a nyilvánosságot Egerben. Az idők változtak, neki vissza kellett vonulnia a nyilvánosságtól, pedig kevés rátermettebb ember volt itt sokáig arra, hogy mértéket szabjon az asz- szonyi nyelveken is végigiburjánzó égni híreknek. Mára, túl a nyolcadik ikszen kiderült, hogy rangrejtve szinte, de egy egész tartalmas életen át ennek a városnak a krónikása maradt. Szorgalom- mal-lelkesedéssel összebúvárolta a krónikákat, olvasó-szerűen felfűzte azokat a gyöngyszemeket, amik a könyvtárak, netán az írások mélyén húzódtak meg. Vissza, a XV. századig vitt és visz ez a kémlelő tekintet, hogy bemutassa: ebben a szűk völgyben, ahol Eger fekszik — de nem elálmosodva! —, ebben a dombokról nézvést ragyogó épületegyüttesben pompás árnyak visszavonulnak. Csak rájuk kell szólni, máris táncra perdülnek, hiszen a szellemek járása azért is oly ingerlékeny és finom, mert idegesen várnak a hívásra.

Arcok Trojan Marian Jozef kiállításáról az Egervin központjában