Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről
tik, s a szocializmusképet, a szocialista értékeket is ezek rombolják leginkább. Félreértés ne essék, nem egy egalitárius földhözragadt, sem nem egy utópisztikus, a messzi jövőképből leképzett, úgynevezett messianisztikus szocializmusképről, hanem történelmi-társadalmi valóságunkból tudományosan levezethető reális, emberszabású szocializmusképről van szó. Hogy ezt nem tudja, főként nem ismeri mindenki, ez is a mi, s nem a tömegek hibája, vagy vétke. A negyedik, ötödik és hatodik okcsoport egybefoglalva: a társadalmi kontroll, az ellenőrzés hiánya és gyengeségei, az indokolatlan jövedelmek elvonására még mindig alkalmatlan adórendszer, a nevelés, a propagandamunka gyengeségei, a személyes példamutatás hiánya, s végül a szabálytalanságok, visszaélések megelőzésére még mindig csak részben alkalmas adminisztratív eszköztár, a többnyire utókezeléssel foglalkozó, s emiatt túlterhelt bűnüldözés, vagy fordítva. A terápiáról Közgazdász szemmel nézve a világot, benne a mi valóságunkat, hol dühösít, hol elkeserít az a temérdek energiapocséklás, az a pótcselekvésekbe torkolló, immár társadalmi méretű árnyékbokszolás, ami a szóban forgó jelenségekkel szemben jelenség szinten folyik. Mozgalmak zászlóira írott jelszavak, falra hányt borsót jelentő kampányok, viták, vádaskodások, fogadkozások, néhány elrettentőnek szánt ítélet, s a körhinta forog tovább. A terápiaként javasolt megoldásokról értelemszerűen csupán tézisszerűen: 1. A mellékes jövedelem utáni hajsza a gazdasági fejlődés (növekedés) XIII. kongresszuson is megfogalmazott élénkítésével csillapítható leginkább. Az emberek többsége ugyanis normális életre vágyik. Ha tehát a főmunkahelyen és főmunkaidőben szerzett jövedelemből tisztességesen, s egyre jobban — a javulást érezve — meg lehet élni, ez a láz automatikusan csökken. 2. A korrupció szülője, melegágya a hiány. A hiány természetének, okának megértése érdekében nagyon bonyolult közgazdasági okfejtésbe kellene bocsátkozni. Ezt mellőzve a hiány felszámolásának leegyszerűsített módja: a tulajdonlás, a piac, a verseny, az árak, a vállalati önállóság szimulálása helyett valóságos viszonyok, kemény feltételek létrehozása, a hatékonysági kényszer fokozása, a forint olyan kemény pénzzé tétele, mint amilyen kemény ma a vállalatok és a lakosság számára a tőkés valuta. (Ez nem jelent azonos árfolyamot.) További feltétel, illetve feladat konzekvens és szigorú pénzügyi rendszer, a támogatások fokozatos leépítése, a veszteséges tevékenységek, mint legfőbb veszteségforrások szintén fokozatos kiiktatása. 3. A harmadik vagy fekete-gazdaság felszámolása. Ez az a terület, ahol a jövedelmeknek csúszópénz stb. formájában történő újraelosztása megy végbe. A nagyságrend jellemzésére, közel 100 milliárd forintról van szó! Nagyon fontos viszont, hogy különbséget tegyünk a ma már lényegében kisvállalkozásokat, a második gazdaságot — a háztájitól kezdve — olyan objektív szükségletek hozták létre, amelyek létével még hosszú ideig számolni kell. Távlati célként tehát az első és a második gazdaság integrációjára helyes törekedni. 4. A társadalmi kontroll fokozása, sokszínűbbé tétele, a fogyasztók érdekvédelmére hivatott szervezetek megerősítése, jogosítványaik szélesítése. A döntéseknek nagyobb nyilvánosság biztosítása, például a dolgozók fokozottabb bevonásával. A nyilvánosságnak ugyanis igen nagy a fegyelmező ereje. 5. Az adórendszer továbbfejlesztése annak érdekében, hogy önmagában is legyen képes útját állni a jövedelmi-vagyoni viszonyok nem kívánatos, a társadalom igazságérzetét sértő polarizációjának. Ebbe az irányba mutató lépésnek ígérkezik a következő években bevezetésre kerülő személyi jövedelem-, majd családi jövedelemadó-rendszer. 6. A belső ellenőrzés, a bizonylati fegyelem erősítése. A hatósági ellenőrzés, a felelősségrevonás és egyéb adminisztratív megoldások finomságának, a bűnüldözés preventivitásának a fokozása. A hat megoldás sorrendje — együttes alkalmazásukat is újra hangsúlyozva — nem véletlen. A börtönök számának gyarapítása ugyanis nem segít. A gyökérkezelés szükségességére visszautalva, a hiányt felszámolni, egyensúlyt létrehozni csak a piacon, s nem a tárgyalótermekben lehet. A csokor három része — tünet, okok, gyógymód — első közelítésre ijesztőnek tűnhet. Közelítsünk tehát más pontból. Mit akarunk? Előbbre jutni, s ehhez tisztességesebb viszonyokat teremteni. Mit kell tenni? Erőre kapni, gyorsabban előrehaladni, ehhez a társadalom többségét megnyerni, elsősorban tettekkel, eredményekkel, hogy mindenki érezze és ne csak értse, hogy mindezt lehet és érdemes 74
