Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről
ban van. Mégis még mindig eléggé bátortalanok vagyunk ahhoz, hogy a társadalmat ebből a Csipkerózsika-álmából felébresszük. Meggyőzéssel, agitációval és határozatokkal tehát nem sokra megyünk. A viszonyokon kell változtatnunk. Ezek után ilyen gondot nyilvánvalóan csak a lumpen réteg magatartása okozza. Bár már itt tartanánk! A társadalom, a lakosság tudatára jellemző legfontosabb vonás a kritikai szellem erösbödése. A nehézségek fokozódására, a miértekre adott őszinte és megfelelő mélységű válaszok hiányán kívül ebben az is közrejátszik, hogy a többi szocialista országhoz képest — a jugoszláv kivételével — a magyar társadalom más rendszerű országok állampolgáraival való érintkezési felülete (turizmus) sokkal szélesebb. Nagyobb' az összehasonlítási lehetőség, amely a turista szemmel nyert felületes benyomások általánosításának veszélyével is jár. Jelentős különbség érzékelhető a lakosság munkavállalói és fogyasztói tudata között. Ezen a tulajdonosi kötődés erősítésével, a hatékonysági kényszer egyéni szintekig való levitelével és a bérszabályozás ösztönző funkciójának kiteljesítésével (a mai vásárlóerő szabályozó funkció helyett) lehetne segíteni. A sokszínű kép egyik kevésbé szimpatikus színfoltja a befelé fordulás. Csak a saját kis bulim érdekel magatartás nagyrészt kényszer eredője. Gondoljuk csak meg, mennyibe kerül ma egy családi ház, milyen áron tartható az egyes családok korábban megszokott életvitele. A közöny és a közösségektől való elfordulás tehát nem divat és nem szubjektív eredetű. Mindez sajnos az értékek kényszerű átrendeződésével, a szellemi leépüléssel, az egyéniség elszegényedésével is jár.7 Á társadalmi tudat zavara A gazdasági természetű vagy eredetű terebélyes csokor legrikítóbb virágai: a deviáns magatartás, az alkoholizmus aggasztóan magas, egyre növekvő aránya: a szocialista értékek megkérdőjelezése, távlatvesztés, más értékek keresése, főként az ifjúság körében; a szocializmus vonzerejének gyengülése, elsősorban az értelmiség, az ifjúság és a hátrányos helyzetű rétegek körében; a második gazdasággal, a kisvállalkozásokkal szembeni ellenérzés, e megoldások elhajlásként való értékelése, elsősorban a dogmatikus részéről; a külön jövedelem utáni hajsza sok esetben már önkizsákmányolásba való átcsapása, azaz a szabadidő, a szórakozás, önképzés, egészség rovására is; a korrupció, az önzés, a harácsolás és a visszaélések terjedése, szinte már általánossá válása; a pénzért minden elintézhető, — sajnos sok esetben tapasztalatokra épülő — szemlélet terjedése; az ügyeskedő, a karriercentrikus, pozícióorientált embertípus, illetve magatartásforma társadalmi elismerésének eluralkodása, ezzel párhuzamosan a korábban talpig becsületes, gerinces emberek, magatartásforma háttérbe szorulása, az ilyen emberek: élhetetlen, nem rugalmas stb. jelzőkkel illetése. Á jelenségek okairól Az okok tekintetében sem a társadalomtudósok, sem e tudományterületek között (pl. a közgazdaságtudomány és a szociológia között) nincs egyetértés. Az okok közül első helyre a gazdasági fejlődésben jelentkező nehézségeket, a hét éve tartó stagnálást, a reálbérek és a nyugdíjak reálértékének a csökkenését, az inflációt, s a fiatalok lakáshoz jutásának nehezebbé válását tenném. A központi tudatra, a társadalom értékrendjére — a tömegpropaganda leegyszerűsítő tételeinek és szólamainak hatására is — az aktív válaszadás keresése, a szedjük össze magunkat helyett elég sokáig a tétlen kivárás, majd a bűnbak keresés, az önmarcangolás, vagy a kiábrándulás vált jellemzővé. Az is természetes, hogy az emberek többsége — a lustákat kivéve — saját és családja már elért színvonalát, életvitelét szeretné megtartani, sőt! Ilyen összefüggésben a külön jövedelem utáni hajsza egyfajta gazdasági kényszer. Miután ebben a hajszában milliók vesznek részt, a viszonyok helyett a milliók elmarasztalása dőreség. A hiány szülte korrupció és visszaélések megítélése már sokkal bonyolultabb Bár igaz, hogy könnyű Katót táncba vinni, a dolgok mélyén itt is igen komoly, a gazdasági kényszer erejével ható összefüggések húzódnak meg. Tudniillik, aki kimarad ebből az össznépi játékból az előbb-utóbb veszít. Az okok harmadik nagy csoportja a vagyoni és jövedelmi viszonyok munkától független, ellenőrizhetetlen polarizációja, amely folyamat befolyásolása a jelek szerint kicsúszott az irányítás kezéből. A társadalom igazságérzetét ezek a jelenségek sér73
