Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről
Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről Részletek egy nagyobb lélegzetű tanulmányból III. rész 2. A közgazdász társadalom szemlélete A kérdést autentikusan csak széles körű és mélyreható szociológiai vizsgálódás alapján lehetne megválaszolni. A következő véleménycsokor ennek híján viták, oktatás, publikációk tapasztalataira épül. a) A közgazdászok túlnyomó többsége a reformpolitika híve. A fiatalabb nemzedéknél ez szinte természetes. Az idősebb generáció tagjainak egy jelentős része viszont tiszteletreméltó belső vívódás után jutott el eddig a pontig. b) A közgazdász társadalom szemlélete ettől függetlenül korántsem egységes, részben a posztgraduális képzésben vagy önképzésben való bekapcsolódás mértékétől, részben a „holléttől” függően. c) A többségre sajnos a tiszta ökonómiára való hajlam, a társadalmi, emberi viszonyok nem kellő figyelembevétele és a történetiség mellőzése jellemző. d) Más társadalomtudományi területeken dolgozókhoz hasonlóan a közgazdász társadalom kritikai szelleme is igen fejlett, ugyanannyira, hogy diagnózisban nagyok vagyunk, a terápiában annál kevésbé! e) A reformot követően a közgazdászok szemlélete kissé egyoldalúvá, eléggé szabályozócentrikussá vált. f) A gazdálkodó szervezeteknél dolgozó közgazdászok jelentős energiát fordítanak az ún. kiskapuk keresésére. Ennek okai egyszerűek: a szabályozórendszerben sok az ötletszerű, félmegoldás és a változtatás. A szabályozórendszer még ma is a rövid távú szemléletet honorálja elsősorban. Végül, bármennyire súlyos megállapítás is, mégis ki kell mondani, hogy a piac, az áruk, a verseny, az önállóság, a tulajdonlás tekintetében 1935-ig gyakorlatilag szimulált viszonyokat hoztunk létre. g) A közgazdászok túlnyomó része még mindig eléggé távol van a döntési pontoktól. h) A gazdasági helyzetet illetően a szakmai-politikai megítélés eléggé eltérő, a vezető közgazdászok ezért gyakran kerülnek konfliktusos helyzetbe. i) A tőkés üzemgazdasági gyakorlat adaptációjára irányuló készség és törekvés talán túlzottan is erős. j) A közgazdász értelmiség közéleti szereplése, talán minden más szakmabeliekhez képest intenzívebb, olykor a kívánatosnál is nagyobb. k) A közgazdász értelmiség többsége tisztában van helyével és szerepével, a fejlődés élénkítésében reá háruló kötelezettségekkel és felelősséggel. Az elmélet és gyakorlat összhangjának kérdésére visszatérve, mindig megfizettük az árát annak, ha a követett célok és alkalmazott megoldások elméletileg nem voltak kellően megalapozva, illetőleg, ha a politikai fogadókészsége e tekintetben nem volt megfelelő. A társadalom közgazdasági tudata Politikailag legalább annyira fontos, mint tudományos értelemben, hogy annak következtében, ahogyan a felnőtt magyar lakosság a szocializmus építését az utóbbi hét évben megélte, megéli, a fejekben elég sok a kérdőjel, a meg nem értés A gazdasági nehézségek hatására halmozódó társadalmi feszültségek miatt a társadalmi tudat is egyre több negatív vonással válik terhessé. A bizakodó légkör megtört, helyenként felerősödött a pesszimizmus, gyakoribb a türelmetlenség, a bizonytalanság, több a szélsőséges megnyilvánulás. Talán megkockáztatható, hogy a tűrőképesség és a konszenzus alapját egyre inkább a szomszédos szocialista országokhoz viszonyított jó közelállás képezi. Hallatlanul nehéz és komoly probléma, hogy a gazdaság jövedelemtermelő és felhalmozási képességéhez képest, a társadalom még mindig — a hétéves fogyókúrát jelentő restriktiv kurzusnak remélhetőleg végén is — túlfogyasztásos állapot72
