Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - HAGYATÉK - Hegyes Zoltán: Karácsony negyvennégyben
sunk fürdőszobájában töltöttem, az volt ott az egyetlen olyan helyiség, amelyiknek nem volt utcai fala, így azt éreztem „bombabiztosnak”... negyed év! Tudja, mire gondolok mostanában, ahányszor az Akadémia utcában járok? Vajon mi lett az egyenruhámmal.. ? ★ A tágas, szolidan, de választékos ízléssel berendezett iroda ajtajában galambősz, határozott tartású, közepesnél kicsivel magasabb termetű férfi fogad, akin idős kora ellenére dekányi súlyfelesleg sincs. Erőteljes kézfogása van. Odabent hellyel kínál, s mert tudja, miért jöttem, beszélni kezd. Nonn Györgyöt, a Kossuth Könyvkiadó igazgatóját hallgatom: — Negyven évvel ezelőtt, decemberben, már a harmincadik hónapomat töltöttem a Margit körúti katonai fegyházban. Kommunista szervezkedés, illegális párttevékenység miatt ítéltek el. Novemberben a nyilasok kicserélték a fegyházban a parancsnokot, de az őrök a régi sorkatonák maradtak. Azt hiszem, nekem ez volt a szerencsém. ... mert ne gondolja, hogy valami óriási hősiesség kellett a ifegyház- ból való szökéshez. A régi őrök már nem voltak a régiek. Szétzüllött az állam, megroggyant a hatalom, a fegyveresek egv tönkrevert hadsereg maradványai voltak. Mivel néhány más rabbal együtt a fegyházban irodai munkára voltam beosztva — én vezettem lse a fegyházlaistromba Baicsy-Zsilinszky Endre, Kiss János, Tartsay Vilmos. Nagy Jenő. Révay Kálmán, s a többi, november 22-én, letartóztatott ellenálló nevét. — viszonylag könnyen és gyakran érintkezhettem az őrszemélyzettel. December 11-én. kiosztották közöttünk a civilruhát, azzál, hogy hamarosan áttelepítik a fegyházat Sopronkőhidára. Amint megkaptam, átöltöztem, s egy sorkatonaként szolgáló fegyházőr ióvoltából két óra múlva már az utcán voltam, átsétálva a bíróság épületén. Amikor a Széna tér sarkán állva néztem, miként gurul el egy autó a szemem előtt, elszédültem .. . nem csoda, két és feli éven át csak csíkos rabruhát, fegyőrzubbonyokat, csajkákat, vaságyat, rideg fehér falakat láttam. Azonnal a Petrák Ferenc lakására mentem. Ott kiderült, hogy őt előtte való nap letartóztatták. Azért mégis sikerült felvennem a kapcsolatot a kinti elvtársakkal, elsőként Kiss Károllyal, aki közölte velem, hogy amolyan összekötő, futár leszek a város több pontián szerveződő partizáncsoportok között. A Kőbányán szervezkedő partizán- csoport összekötőié voltam az első időben. Furcsa alakulat volt. Magyar katonai egyenruhát szereztek maguknak, volt köztük egy „Kultur”-nak becézett fiatalember. aki főhadnagyi egyenruhája volt, kitűnően játszotta a magyar királyi katonatisztet. valahonnan még egy monoklit is kerített, amit úgy viselt, mintha azzal született volna. A kőbányaiakon kívül, — akik. amikor a legtöbben voltak, ötvenen lehettek — kapcsolatban álltam a VI. kerületiek KISZ ellenálló csoportjával, és egy főként Magyarországra menekült külföldiekből szerveződött zsidó csoporttal is. akik hamis igazolványt gyártottak, amiből nekünk, kommunistáknak is adtak. Nálunk akkorra, negyvennégy őszére érett meg a 'helyzet a fegyveres ellenállásra. A nyilas hazaárulás, terror sok embernek felnyitotta a szemét, a szétvert hadsereg már nem tudott és nem is igen akart a németek oldalán harcolni, a civil köz- igazgatás már képtelen volt működni. Ha egy patak túl közel ered a tengerhez, abból nem lesz folyam soha. Amikor mi, kommunisták és nem kommunisták ellenálló tevékenységünket kezdtük, a szovjet hadsereg már átkelt a Kárpátokon, a németek kétségbeesetten védekeztek — eljött a fegyveres ellenállás ideje, de nem tudtunk annyit segíteni az ország felszabadításában, amennyit szerettünk volna. ... Voltak a mi tevékenységünknek egészen groteszk, szinte mulatságos elemei is. Kerékpárral közlekedtem a rommá lőtt városban, s egy este Kőbányáról jövet, át kellett jutnom s frontvonalon. Egy kicsit izgultam is, különösképpen akkor, amikor egy árokba borult német katonai terepjáróautó sofőrje rám szólt, segítsek nekik kiemelni a kocsit. Megtettem, majd megkértem őket. hogyha a Nyugati felé mennek, v'eyenek be a városba. Feltettük a kerékpárt, és behoztak, jóformán a Kádár utcai illegális lakásom aHaiában tettek le. A negyvennégyes karácsony egyébként több szerencsés megmenekülésem egyikének a napja. Én légiriadók alkalmával az emeleten tartózkodtam a Kádár utcában, nem mertem a lebukást kockáztatni, hátha igazoltatnak az óvóhelyen. Nos, karácsony reggelén lementem a földszintre, valami étket készíteni magamnak, az óvóhelyiek meg akkor mentek fel a lakásaikba. Találatot kapott a ház, vagy tizenöt ember meghalt, nekem a hajamszála sem eörbült. Egy ízben meg nyilas pártszolgálatosok igazoltattak a mai Bajcsy- Zsilinszky úton, behajtottak egy nagy pincébe. A rajtam levő csizmanadrág bő szárában volt vagy negyven hamis igazolvány.. . Odakerülök egy főnyilas elé, mutatom neki az igazolványomat, mondom, alkalmatlan vagyok a fegyveres szol67
