Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: A tartalmi fejlesztés béklyói
rá kellett volna döbbenni, hogy a tartalmat kitöltő feladat, egyben a feladat ellátá sát kompenzáló járandóságok, valamint a feladatok közvetítésében közbenjárók, a munkát elvégzők (vezetők és alkalmazottak) egységes szervezet elemei, szervesen kötődő, működő, részesedő, érdekelt tagjai. Mint ilyenek, sorsukat összekötik az intézmény összes működési mozzanatával Érdekeltségük permanens érdekeltség, amelynek ki nem mondott tartalma a meg élhetésfüggőség az egyik oldalon, a cselekvési indíttatás, a hivatás a másik oldalon Ezt a bonyolult viszonylatrendszert ma még nem elemzik, nem látják sokan azok közül, akiktől a rendszer, az intézmény függ; irányítók, igazgatók alkalmazottak. Sajnos még nem lépte át a kapukat a teljesítményeket inspiráló célfeladat-vállalás és azt honoráló mozgóbér vállalkozási szisztémája. Még mindig a megtakarítás, a maradék összegyűjtésének reflexei működnek. így az elosztásban több a szubjektív elem, mint az objektív ok-okozati indíték. Holott a társadalmi gazdálkodásban ez a mechanizmus túl van a kipróbáláson. Az oktatási menedzselés megszemélyesítőjét nem biztos, hogy az igazgatóban kell keresni, azonbtn a gyakorlati pedagógia alapos ismerete nélkülözhetetlen. Ha igaz, hogy a költségvetési gazdálkodás új rendszere a közeli jövőben létrejön, ez a béklyó is egyre jobban visszahúz minden megújító tartalmi szándékot. Az iskolai világ haladásában, a iobban és többet akaró folyamatban egyre gyakoribb hullámtörés a pedagógusok méltatlan társadalmi elhanyagoltsága. A nevelőtestületek, az intézmények közhangulata elégedetlenséget, nyugtalanságot, a munkában sok helyütt fásultságot ’elez. Egyre fenyegetőbben. A közoktatásban dolgozók már küszöb felettinek élik meg, nem képesek tolerálni az őket érő negatív hatásokat. Több tapintattal, m'« szűk mozgástérben is nagyobb társadalmi gondoskodást lehetne produkálni. Halaszthatatlanul sürgős teendők tornyosulnak; csökkenteni kell az iskola, a pedagógusok terhe t, ha differenciáltan is — jobban meg kell becsülni javadalmazással is a pedagógust, meg kell alapozni a szakmai biztonságot és nyugalmat. Különben .. . jósolni már nem lehet, nem elég. Az iskola irányításának anomáliái a társadalom politikai rendszerének bajain települtek meg. A követelés és szabadság diszharmóniája hol a liberalizmus széthulló állapotát engedte meg, hol pedig a feszes szabályozottság merev bénaságot produkált. Minden vezérlési síkon át kell rendezni az eszközök tárát, mert ma még a tartalomtól és az értelmestől elidegenedett rekvizítun-jk is fellelhetők. Az iránvitás jelenlegi béklyói ellenében közös szándékként keli megfogalmaznunk a fegyelem és szabadság aranymetszés szabályai szerinti megalkotását, a mindig bizonyítottan eredményes alternatív prioritását. Tóth Dezső egykori miniszterhelyettes mértéktartó optimizmussal így beszélt az előrehaladásról: ,,Az ember élete nagyon rövid, s én mindi° meg leszek elégedve a történelemmel, ha 3—5 éves távlatban is érezni lehet, hogv nem hátrafelé hanem előre megyünk. Nekem már ilyen szerény igényeim vannak azok után. amiket átéltem.” Tanulnunk kellene ebből a szerény optimizmusból, hosszú távú gondolkodással és mindennapos cselekvéssel a közoktatás javára. így talán könnyebben szabadulunk a béklyóktól. Kovács János Földműves
