Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: A tartalmi fejlesztés béklyói
• Pedagógiai műhely A tartalmi fejlesztés béklyói A magyar közoktatás huszadik század végi állapotát a soha nem tapasztalt bizonytalanság, valamint a tartalmi-szervezeti forrongás dinamikáia iellemzi. Többször is átértékelődtek az oktatás valódi funkciói, elmosódtak a közvetlen célok, halmozódtak és halmozódnak az elvárások és az iskolai teljesítmény közötti negatív differenciák. Egyik oldalon olykor hisztériás türelmetlenséggel követeli a társadalom (s az élet) a „kiművelt emberfők” sokaságát, a másikon végletekig felfokozott elégedetlenségben, reális kiszolgáltatottságban, méltatlan hátrányok között vergődnek a pedagógusok. Mindezek következményeként — és fenyegető tempóban gombamódra szaporodnak a társadalom szociális, morális bajai. Mert felnőtt logikával és őszinteséggel nem hihetjük el. miszerint minden bajnak a gazdálkodás balfogásaiban és a politikai rendszer (apparátusok, intézmények) demagógiájában és arroganciájában gyökereznek. S azt sem itt kell bizonyítani, hogy nincsenek, nem voltak az érdekszférákat is ellensúlyozni tudó, adekvát elméletek. Emberekben — áldozatot és nélkülözést, erőfeszítést vállalókban — nem volt és nincs is hiány. Másképp nem is manifesztálódhatott volna annyi új (újszerű) próbálkozás politikára és pedagógiára vonatkozóan. Lehet, hogy kevesebb kudarccal, tévelygéssel tudnánk most számolni. Mindez azonban nyugtalanító valóság; egyre feszesebb, lemondóbb anyagi körülmények között, folyton zsugorodó empátiakészséggel, lépten-nyomon tapasztalható erkölcsi lazultság riasztó jelenségeivel élünk együtt. Számtalan figyelmeztető jelenség utal a társadalmi és iskolai nevelés vissza- hozhatatlan hiányaira. Eltorzuló és eltorzult személyiségek, kapcsolatok fertőzik az ifjúság még aktivizálható, reményekben és hűségben hinni tudó maradékát. Vajon meddig? Kivárjuk? Kivárjuk, hogy szemünk láttára és mindannyiunk bőrére sorvadjon el minden életrevalóság, minden felvilágosult, jó szándék... ? Apropó, felvilágosodás. Vállalunk-e mindent, hogy tisztán, elfogulatlanul, éppen aktuális érdekeink bűvköréből kiszakadva, a diófaültetők hitével fogjunk dolgainknak. Kire, mire várunk — tétlen? Gondoljuk meg, döntsük el, tegyünk meg mindent a halaszthatatlan — cselekvésért. Olykor a tévedés kockázatával is. Mindehhez látnunk kell világunkat, az iskola, az oktatás világát, távolabbról is; más érvényességek közegében — melyekből kiszakítani és elszakítani nem szabad, de nem is lehet. Tételezzük: a társadalmi nemesség iskolai minőséget feltételez, az iskolai minőségnek szülője a következetes, humanista pedagógiai munka. Amihez pedig nélkülözhetetlen az emberléptékű oktatási környezet és a valódi kultúrkincsekből — a minden ékességet átmentő tartalom, az okos tananyag, amelyet meg lehet, meg érdemes tanulni. A becsületes és valódi pedagógia nem nélkülözheti a kézenfekvő eszközét, a működő és ajánlható modellt, a jól funkcionáló iskolát. Ezért nem hanyagolható el a jó iskolai szervezet sem. S végül: mindezekhez egyéniségre támaszkodó közösségi munkában megvalósító, tenni kész, szabad szellemű, életigenlő pedagógusok kellenek — minőségi munkához — igényes belső erőterekkel. Olyan — többségében — mesterek, akik természetes lényegükből fakadóan tudnak élni, dolgozni, megnyilvánulni. Nem kell azonban bizonyítani, hogy az előbbiekben több a vágy, mint a valóság, több az elvárás, óhaj, kívánalom. Oly mértékű a hiány, a gond, hogy már csak a cselekvésért, a cselekvés jegyében szabad gondolkodni. Előrelépés., fejlesztés, pozitív változás kell, s ha másra nem is futja, fel kell tárni, meg kell tapintani a fejlődés béklyóit. Előmunkálatokkal szükséges fölkészülni egy esetleges belátás, felelősség — vagy felismerés kényszerű áttörő társadalmi cselekvésre. Az iskolai nevelés, a szocialista ember formálásának céljai, feladatai nyomasztóan nagy léptékűek. Kiindulópontjainkhoz, tehetségünkhöz viszonyítva óriásiak, önmagunkat nem tisztelő módon, magasra tesszük a mércét. Mindenféle és az összes tevékenységünk arra irányul, hogy deklarative megjárt utakkal elvégzett feladatokat igazoljunk, mert a hiányokhoz még ezek az eredmények is satnyák. Legbensőbb 57
