Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - KÖZÉLET - Gábor László: A nemzeti előrehaladás programjáért
Lukács János nagyon hasznosnak nevezte a kialakult vitát. Mint elmondta, számára mindennél többet ér, hogy érezte ezt a hangulatot, az emberi közelséget. Sokat kapott a beszélgetésből, mert az alapszervezetek olykor már jobban tudják, mi zajlik a Központi Bizottságban, mint fordítva. „Vállalni kell a vitát” Lukács János aláhúzta, hogy úgy érzi: Heves megye párttagsága több kérdésben közvetlenül szeretne állást foglalni. A Központi Bizottságot nem kevés támadás érte azért, mert nem döntötte el, hogy állásfoglalásait milyen módon dolgozzák fel. Pedig egy központi határozat nem hozta volna azt az eredményt, mint az a véleménycsere, amely a pártértekezlet körül a megyében kibontakozott. A megújulás, a kibontakozás áldozatokat kíván, ezt mindenkinek meg kell értenie, s a megértésen tül el is kell viselnie. A párt nem azt tűzi zászlajára, hogy csökken az életszínvonal, hanem azt, hogy egyetlen reális esélyünk az egyensúlyi viszonyok helyreállításában van. Az pedig nem megy másként, mint néhány év kemény lemondásával. Az idei év erőfeszítései is meghozták a maguk eredményét: a szükséges dolláraktívumot elértük. Nem lesz könnyű a következő esztendő sem, bár a központi áremeléseket a legrászorulóbb rétegeknél igyekeznek ellensúlyozni. Az is reális esély, hogy a legéletrevalóbbak már képesek lesznek nyereségükkel meghaladni az infláció mértékét. De a fordulathoz több kell: hitehagyott párttagsággal nem lehet megvalósítani a törekvéseket. Látni kell, hogy nem valami homályos dolgot határoztunk el, hanem a nemzeti előrehaladás programját. Ennek jegyében bárkivel vállalni lehet a vitát, különösen akkor, hogyha az csak a rosszat látja, azt érzékelteti, és nincs konstruktív elképzelése. Bármennyire is nyomasztja a felelősség a párttagokat, emelt fővel járhatnak, mert olyan párt tagjai, amely nagy eredményeket ért el. Sajnos, amikor jól mentek a dolgok, vezetői nem érzékeltették a lépésváltás szükségességét. Most már nem elegendő az eddigi tempó, föl kell ébredni. A Központi Bizottság nagy munkába kézdett. Tematikus programja mellett rendre elemzi az ország helyzetét. Nem kis súly nehezedik rá, mert már nem a Politikai Bizottság foglalkozik az érdemi munkával, az csak előkészíti az anyagokat. A Központi Bizottságban dőlnek el a kérdések. Ehhez hasonlóan az alapszervezetek is megtalálhatják a dinamikus egyensúlyt, az aktualitások és a kijelölt feladatok között. A teljes visszarendeződéstől már nem kell tartani: sok a visszafordíthatatlan folyamat, a demokratizmus mind nagyobb tért nyer. A sajtó ebben a helyzetben felelősen és konstruktívan foglaljon állást, nem felnagyítva egyes helyi ügyeket. Végül hangsúlyozta, hogy erősíteni kell a lakóterületi pártmunkát, hogy a következő évek választásait megnyerhesse a párt. Óriási erőt jelent a több mint nyolcszázezer párttag, de ezzel élni is kell. Mindenki érdekében, mert a párt valamennyi hazánkban élőnek jobb sorsot kíván. Ebben szövetséges lehet mindenki, aki ezen az úton kíván járni. Gábor László 54
