Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Gárdonyi Géza nemcsak Göre Gábor-könyvekkel járult a magyar humor történetéhez

— Jól ismerem a vörössipkásokat, mikor meglátogattam ... izé . . . akarom mondani, arra jártam, hallottam is nagy vitézségükről — fordította el hirtelen a beszédét a jövevény. (Ügy tűnt, mintha véletlenül elszólta volna magát.)

Közben megfőtt a finom kukoricazsámiska, és a vén bacsó a deákot is megvendégelte.

— Ha kegyelmed ismeri a vörössipkásokat — szólalt meg váratlanul Lackó bojtár —, akkor vigyen el hozzájuk, én is szeretnék közéjük állni.

— No, szép vitéz lennél! — nevetett a számadó. — Iszen a sötéttől is félsz.

— Attól igen, de az ellenségtől nem! — vágta ki sértődötten a legényke.

— Kicsi vagy te még ahhoz... Bár igaz, kisdobos lehetnél, s a csatában dobolhatnál. De te nem hagyhatod itt öreg gazdádat!

— Árva gyerek ez, diákuram. Istenben boldogult feleségem nevelgette, míg élt. Ránk bízták a rokonai.

— Vigyen el kegyelmed magával. Én is szeretnék honvéd lenni. Megtanulok dobolni — könyörgött Lackó.

Az öreg Máté bátyó meg csak ámult, de meg is hatódott kissé.

— Hát, ha ennyire akarsz, én nem állok elébed. Majd csak megleszek valahogy ... Ha má te is a hazát akarod szolgálni!

És másnap reggel még alig pitymallott, amikor a vándordeák és a kis- bojtár elhagyták a hatvani számadó tanyáját...

Lackó bojtár pedig sosem tért vissza e vidékre, s a mende-monda szerint híres kisdobos lett belőle.

— Hát a vándordeák ki lehetett? — töprengett sokszor Máté bátyó, a hatvani számadó. — Alighanem Kossuth Lajos vót az, ő járt honvédeket toborozni... Megismertem az ábrázatját, olyan fekete szakállas vót a képe, mint az újságban ...

Könnyen meglehet, hogy Máté bátyó fején találta a szöget... Mert ekkor tájban, a dicsőséges kora tavaszi napokban Kossuth csakugyan megfordult Hatvan környékén ...

Gárdonyi Géza nem csak Göre Gábor-könyvekkel járult a magyar humor történetéhez

Gárdonyi Géza tragikus sorsa, megkeseredése és visszahúzódása mélységes humorérzéket is takart. Ilyetén írásait, sajnálatosan, az olvasói köztudat a Göre Gábor-könyvek olykor közönséges élcelődésével azonosítja. Mintegy ellenérvként közöljük alább három írását, amelyeket Karinthy Frigyes remek paródiáival együtt illenék emlegetni. Tudomásom szerint közülük kevés jelent meg nyomtatásban: Gárdonyi szegedi, illetve győri újságíróskodásának termékei. Hasonló természetű és szándékú írásainak felkutatása csaknem olyan fontos lenne, mint legendás ..titkosírásának” felfejtése.

Alábbi írásait az „Esztergom és Vidéke” c. lapból idézzük. „Don Vigole”, azaz Gárdonyi Géza nem epétlen írásaiban az álnépies, „petőfiskedő” irodalom pártolóitól sem tagad meg néhány oldalvágást. Tárcáinak címe:

41