Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: A hatvani számadó és kisbojtárja (monda)
Tisztelt Egészségügyi Minisztérium! Előre is köszönjük, hogy lehetőséget adtak a tények közlésére. Nos, fiam, Kreitz Attila születése óta rendkívül sok problémát okozott nekünk. Az anyatejet nem fogadta be, az emlőket kiköpte. Később, mikor a szoptatási idő lejárt, szinte semmit sem volt hajlandó enni. Feleségem úgy gondolta, hogy talán örökölte édesszájúságát, s ezért próbaképpen kakaót főzött neki. A gyermek mohón megivott egyszerre két decilitert, Ezután nápolyit vásároltunk, azt is ette. De semmi komoly ételt nem volt hajlandó elfogyasztani. Az óvodában sem evett semmit. (Hogy jobb legyen neki, magánóvodába írattuk kérem szépen!) A játékokat hazahordta, pedig esküszöm, átkutattam a zsebeit, mielőtt elindultunk volna. A többi gyereket összekarmolta, pedig azok semmit sem tettek ellene. Azt se lehet, mondani, hogy nem foglalkoztunk eleget a gyerekkel. Mindig tiszta ruhát adtunk rá, ha valahova elmentünk. Az igaz, hogy nem sokat jártunk el otthonról, bezárkózottan élünk mi, kérem szépen, a feleségem zongorázgat néha, vagy a rádiót hallgatjuk. Nekünk ennyi elég. A poloskákról csak annyit, hogy többször kértünk ciánozást, de újra és újra elszaporodtak. Kénytelenek vagyunk a gyerek miatt egész éjjel égetni a villanyt, hogy ezek az élősdiek ne bújjanak elő a képkeretek mögül. A rezsink így ugrásszerűen ... Az író kihúzza a gépből a papírt, összegyűri. Eloltja a kislámpát. Csak a cigarettaparázs villan meg ütemesen. Zseblámpát vesz ki a középső íróasztalfiókból. Vékony fénycsóváját a falon egy megbámult fényképre tereli. Nézi a horpaszt a mellkasán. BALOGH BÉNI A hatvani számadó és kisbojtárja (Monda) Élt hajdanában Hatvan határában egy magányos, öreg juhász. Fehér falú kistanyája egy domboldal hajlatában lapult meg, közel a Galga-völgyéhez. öreg napjai csöndben, eseménytelenül teltek ... De egyszer egy nagy hír őt is izgalomba hozta; 1848 fényes tavaszán Magyarhon egén kisütött a Szabadság Napja. — Hát akkor ezután én, az urasági számadó juhász is szabad ember vagyok — gondolta szívdobogva, majd az 1848-as öreg kalendáriumban vastag plajbásszal aláhúzta a nevezetes napokat. Gazdája, a ravaszdi uraság feléje se nézett ezekben a hetekben. Máté bátyó azonban — mert ez volt a neve — továbbra is becsületesen végezte a dolgát; legeltette a nyájat és Lackó nevű kisbojtárját tanítgatta a juhászság csínja-bínjára. 39
