Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Ami a régebbi rádiószilveszterekből kimaradt
Bulgáriába, nyaralni. Mire visszaértem, már várt a megrovás. Kiderült, hogy a béketábor behozhatatlan rakétafölényét dicsőítő jelenet ismétlése pont július 20-ra esett, amikor Armstrongék a Holdon jártak. Ez a lelkiismeretlen NASA nem telefonált nekem, hogy melyik napon indítják az Apollót. De nem is az inkriminált mű elhangzása, sokkal inkább a hallgatók reagálása miatt részesültem írásbeli megrovásban. Mert telefonáltak elvetemült reakciósok, hogy höhö, értjük ám a célzást, nagyon fineszesek maguk, hogy pont ma dicsérik a ruszkikat, de telefonáltak odafentről és odaátról is, bizony, hogy mi volt ez, elvtársak, nem tudnak vigyázni? ★ Az 1976-os szilveszteri műsorhoz tizenkilenc miniszterrel, államtitkárral, miniszterhelyettessel és vezérigazgatóval vettem föl interjúkat. Azt az alapfazont találtam ki, hogy minden intézmény vezetője panaszt tesz valamely, a tárcájához tartozó ügyben. A MÁV vezérigazgatója például a sok vonatkésésre panaszkodott, a könnyűipari miniszter a gyermekbútorokra, a Fővárosi Tanács elnöke az útfelbontásokra, a HKI igazgatója arra, hogy romos a lakása stb. A posta vezérigazgatójával a telefonbeázásokra akartam panaszkodtatni. Szalagon volt már a siráma, beszélgettünk. Közben körülnézek a szobájában, és fölfedezek egy, a telefon őskorából való készüléket. — Ez csak dísz, vagy működik is? — kérdezem. — Még hogy csak dísz? — kérdi büszkén. — De mennyire, hogy működik! Idesüssön! Mivel kínálhatom meg? Kávé, konyak, üdítő? — Hát, egy üdítő kávé talán. A vezér fölveszi a telefonmatuzsálemet. — Erzsiké? Kávét a Kaposy elvtársnak! Beszélgetünk. Elmondja fiatal korát, emlékeit, gondjait, múlik az idő, már az adatbankot is bemutatja, de a kávé még nem jön. Kínlódunk, sztorizunk, elfogy a türelmem. — Ide hallgasson, Horn elvtárs! Nem fontos az a kávé, majd legközelebb megiszom. — Hogyhogy nem fontos? Átnyargal a tróntermén, föltépi az ajtót: — Erzsiké, mi van azzal a kávéval már? — Milyen kávéval? — Hát, amit egy órával ezelőtt, telefonon . .. — Nem hallottam semmit. Nem is szólt a készülék — hebeg Erzsiké. Hátulról vigasztalom meg, simogatom a vezérigazgató vállát: — Sebaj, Horn elvtárs, bizonyosan beázott a vonal! ★ 1977 szilveszterkor újabb körinterjúk, csúcsvezetői szinten. A közös séma szerint az államférfiak a Rádiókabaré humoristáitól kérnek tanácsot megoldatlan gondjaikra. Egy mintadarab: ,,— Kedves Magyar Rádió! Nagy az én problémám: három fiam van, és mindegyiket fölvették az egyetemre. Most nem tudom eldönteni, hogy egész felvételi rendszerünk rossz-e vagy csak a követelmények alacsonyak. Polinszky Károly, oktatási miniszter.” A műsort — s benne ezt az önironikus ötletet — szombaton este felé vettük fel a Csepeli Munkásotthonban. Hétfőn, kora reggel telefont kapok: Polinszky sürgősen vár. 33
