Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - T. Ágoston László: Lapzárta
A miniszter háromszor is mentegetőzik, szemlátomást kínosan érzi magát. Arra kér, ne hangozzanak el az ő mondatai, mivel felettesei ezt nyomatékosan elrendelték. Indok: bizonyos emberekben az az érzés támadhatott volna, hogy ja, könnyű a miniszternek, őneki mind a három fiát fölvették. Bezzeg a mi gyerekeinkből egyet sem. Hiába volt ez a vicc kormánypárti és konstruktív, hatásában a visszájára fordulhatott, ha egy ismeretlen valaki mögé gondol olyasfélét, ami nem is volt mögötte, de lehetett volna ... Ez a műsorperc magától értetődően kimaradt. Emelt fővel vigasztalódhattunk: nem a Rádiókabarét cenzúrázták meg, hanem a minisztert. Sokért nem adnám viszont, ha fény derülne rá, ki lehetett, aki szombat este és hétfő hajnal között föllármázta a miniszter főnökét. POLNER ZOLTÁN A madarak asszonya Lenni kell valahol egy asszonyi ölnek, valami forró, nyárszerű izzásnak, ami folyton vonz és szakadatlanul csapongani kényszerít madarakat, míg tündökölnek. Am előlem mintha lombok keserű zöldje és a csillaggerincű szél rejtené el arcát, hogy kivérző tavaszok csendjével titokká avathassa magát mindörökre. Lenni kell valahol egy asszonyi ölnek — ó, ti szüntelenül visszatérő madarak az égen és az esőkórusú ég alatt, csak ti tudtok róla bizonyságul többet, mert bársony combját tüzes bozótok takarják és szemöldöke, mint csattanó fényostor, olykor lángba borít és szívemen horzsol meg, amint rám sújtja teremtő hatalmát T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Lapzárta Az utolsó kéziratlapra is ráírta a nyomdai utasításokat, aztán egy dosz- sziéba tette a papírköteget. Letette a tollát, beletúrt a hajába és felsóhajtott: ..kész”. Húsz évvel ezelőtt, gyakornok korában tisztelettel vegyes irigységgel nézett föl a szerkesztőjére. Becsülte és egyben irigyelte is azért, mert olyan tudás birtokában volt, amit ő még csak akkor kezdett kapizsgálni. Mióta az eszét tudja, mindig bámulta a betűk, a szavak varázsát. Meg azokat az embereket, akik e varázslatot művelik. Ügy képzelte, ezek valahol a többi emberfölötti, magasabb régiókban élnek, ahová nem érhet föl a hétköznapok szeny- nye, kicsinyessége. Szinte beleborzongott a gyönyörűségbe, amikor megkapta a lehetőséget, hogy az ő neve is megjelenhet nyomtatásban. Hetekig arról 34
