Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Szabó Csaba költeménye
31 SZABÓ CSABA Etűdök Évának í Hó futja be fák zördülő ágát; ma sem jön senki. A csatorna torkába fagyva hallgat a víz. Talpad alatt nem csikordul a kerti kavics 2 A kertben fázósan ül egy madár. Aztán elröppen. Az ég sokáig remeg. Látom az estéllő táj fölött mozdulni meleg kezed. 3 Olyan vagyok, mint magad; testedböl-testemből vagyunk egydarab Eztán hiába minden: arcommal felittam arcodat. 4 Párnámon hajszálaid titkosírásu parfümöd illata illan. A pillanat résein világolsz, pmlélfprl miert/iini lnhnnnnk Krisztus ordít Erdélyben kiváncsi rá senki? (A titkárhoz) Hány hatvan éven felüli van abban a vébében, a tanácson? FENYŐ: Kérem szépen... A végrehajtó bizottság az... nem azonos a vének tanácsával. .. LIPTÁKNÉ: Ahogy az életben együtt van minden, ott is kéne... Fiatal, öreg. Még egy magamfajta, tanulatlan asszony is, aki csak kapált, meg a tehenek tőgyét húzogatta a téeszben, míg el nem gémberedett a keze a hideg vizektől ... még az ilyen öregasszony is használhat valamit ... De ne legyintsenek rá, mielőtt még megszólalna ... Ne nézze le a vénséget, titkár elvtárs! Fogadja el, talán még maga is megéri... Fogadjanak el engem is — soha nem akartam semmi többet! KALAPOSNÉ (félreérti, pontosabban az egészből nem ért semmit): Azt aztán nem, ki van rúgva! (hisztérikusan) Vagy ő megy el innen, vagy én! BABRINYÁK: Felmondtak már elegen, épp a Kalaposné miatt... ideje már, hogy ő is felmondjon egyszer . .. KALAPOSNÉ: Babrinyák bácsi is! Ezt művelte maga, Liptákné! Mit izgágás- kodik egy vénasszony! Ki van rúgva! LIPTÁKNÉ (derűsen, nyugodtan): Engem te nem tudsz kirúgni. Én megyek el innen saját szándékomból, örökre! (Kifelé indul, Petrezsi föláll, tétovázik, mintha utána akarna menni, aztán visszaül.) Függöny (Vége)
