Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Jenei Gyula verse - Csorba Piroska: Botrány Lelketlen (kisregény)
ha nem kínozza annyira a fájdalom, már menne dolgozni . . De tudja azt a titkár elvtárs, nálam sokkal jobban! FENYŐ: Én? Hogyhogy? Mi akar ez lenni?! LIPTÁKNÉ: Kik kapálták, kik kötötték fel a szőlőjét, titkár elvtárs? Idős Kondó, Józsi bácsi, meg a többiek! Sódert lapátolni is jók voltak a házához, ugye!? FENYŐ: Kérem! Ez hallatlan! KALAPOSNÉ: Mindezt társadalmi munkában végezték... (Fenyő ránéz, észreveszi, hogy ezzel beismerte az egészet.) ID. KONDÓ: Mink, riporter elvtársnő, szívességből! LIPTÁKNÉ: A szociális segéllyel fizetett meg érte. Véletlenül azok kapták, akik ráértek dolgozni a titkár elvtársnál. Vagy így bírálják ezt mindenütt? így folyik mindenütt, évek óta? Nem lehet! Azt hiszik, mi nem látjuk? Mert nekünk nincs magas iskolánk, hát felfogásunk sincs? Ennek a mai világnak nem volna szabad ilyennek lenni! Olyanná válik, mint a régi, közben meg újnak hirdetik ... Maguk, akik elrontják! FENYŐ: A magas kor... az agyérelmeszesedés... Liptákné, nem tudja, mit beszél! MEGÁNÉ: Ez az Annus gyerekkorában is ilyen furcsa volt... LIPTÁKNÉ: Megszöktem a tanító úr pálcája elől... Később meg nem ültem le pletykálni veletek! JUHÁSZ: Ügy látom, igen elszabadultak az indulatok... Nem vagyok illetékes, hogy a végére járjak ... ki kezdte ... PETREZSI: A Kalaposné, ő kezdte! Énnekem mondták a faluban, hogy ő beszél ránk. Mikor az Annus nénivel megállapodtunk, hogy odavesz engem ... Ránk sütötte, hogy bűnös viszonyt folytatunk. LIPTÁKNÉ: Soha nem volt senkim, csak a boldogult uram. Nem fogom bizonygatni! A gyerekeim elhiszik. SÁNTA MARI: Bánják is ők, csak ne kelljen veled törődniük! MEGÁNÉ: Annus, te is tudod, ilyet nem visel el egy falu! LIPTÁKNÉ: Nem? De azt elviselte, ugye, hogy te a hátsó ajtón eresztetted ki a vendgeidet, mire az urad megjött a siktából? A konyfalvai embert is elviseli, mert te szombat este, a sötétben nyitsz neki ajtót... MEGÁNÉ: Mi közöd hozzá? özvegyasszony vagyok! LIPTÁKNÉ: Épp azért, vállalhatnád a világoson is! MEGÁNÉ: Te vállalod! Te aztán igen! LIPTÁKNÉ: Nincs mit vállalnom. Bélushoz semmi testi közöm nincs. MEGÁNÉ: Az egész falu beszéli! SÁNTA MARI: Nem zörög a haraszt... LIPTÁKNÉ: Ki az a falu? Ti, meg a hozzátok hasonlók! Akik sötétben éltek, nappal meg nem hagyjátok a másikat élni! Nem volna jobb neked, ha nappal engednéd be a konyfalvai özvegyembert!? MEGÁNÉ: Hisz így is lesnek rá az utcában, viszik a hírt a fiamnak ... LIPTÁKNÉ: Hát ez az! Egymástól félünk, egymás szájától kell tartanunk, nem értitek?! SÁNTA MARI: Te csak ne hozd magad velünk össze. Annus! JUHÁSZ: Nem kéne... békéljenek már meg! KALAPOSNÉ: Mi lesz ebből? Úristen, mi lesz ebből? IMRE: Nem is tudom. Fenyő elvtárs, mit mondjak! FENYŐ: Nem-e? Pedig a te hobbikertedet is az otthon lakói ásták fel! IMRE: No de kérlek! KALAPOSNÉ: Mindennek az az átkozott Liptákné az oka! Pedig kidobtam! 29
