Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István költeménye - Pécsi István: Koronás kegyetlenek (kisregény)

— Enyhülne a koronás fők haragja. Dúsabban megrakott asztalok melle ülhetnénk, mert gyarapodnának miattad megkurtított javadalmaink.

— Nincs helyed köztünk. Távozz, tűnj el . ..

— Ez iszonyú Margit, összeroppansz.

— Ne félj Sorov, hiszen te is rettegsz. Valami felém sodor, lényed értékes része hozzám köt, de nyíltan nem vállalsz. Nappalonként együtt csevegsz a többiekkel. Ha bevallód, ha tagadod, de szembesülsz a rám szórt rágalmakkal. Kizárólag esténként lopakodsz utánam, hogy szomjúhozzad a számodra gyógyírként ható szavakat. Máskor egyéniségem súlya kínoz. Egy ritmusra rezdülsz velem, de menekülnél is előlem. Kiszakadnál ebből a körből. Megkísérelted. Nem is egyszer, de visszaléptél.

— Honnad tudod?

— Hányszor hangsúlyoztam: olvasok mások tudatában, s nem titok előttem sem a közeli, sem a távoli jövő. Miért épp személyed lenne kivétel.

— Ha egyszer megtörök, és mégis elfutok ... ?

— Ne lebbentsük fel a sejtelmes fátylakat, mert korrigálni nincs módom a történéseket. Nem vehetek, nem is vennék igénybe földöntúli eszközöket. A misszióm kizárólag az, hogy példámmal, karakteremmel, indoklásommal hassak a körülöttem lévőkre. Eltávolodhatsz tőlem, de tanításom akkor is benned munkál, ezektől az érzelmekkel dúsított információktól nem szabadulhatsz meg. Kijelentheted: már messze vagyok, de rögvest beléd sújt a felismerés: a lélektől lélekig vezető úton a fényévnyi távolság se áthidalhatatlan. Tanúként örökíted majd át voltomat. Fiaid-lányaid, unokáid emlékeznek rám, hogy ne feledjék az utánunk következők: a sokakért hozott áldozat szebbé teszi az eljövendő századokat. Ezért nem hiúság vezérel, csupán a rám szabott teendők regimentje sarkall. Ezért emelkedem felül gondjaimon- bajaimon, emiatt nem állok félre, hanem köpdösve is arra haladok, amerre mennem kell. A hivatás igézete hatványozza az energiákat. Különben, hogy bírnám az annyi frontos harcot.

— Figyelj csak — ez néhány hét múlva lesz — családommal perlekedek.

— Lányom! Utoljára figyelmeztetlek: ne foglalkozz az ország dolgával Ha nem kell semmiféle gyönyörűség, szenvelegj itt, ha elviselnek, ha nem. Mi arra termettünk, hogy sorsok felett döntsünk.

— Ne anyám! A véletlen szeszélye rendelt a trónra. Nem vagy különb másoknál. Apámuram rabszolgád, Te hitetted el vele a nem létező kiválóságát. Lehettünk volna jobbágyivadékok is, s azok között gyötrődnénk, akiket semmibe se vesztek. Nem veszitek észre, hogy magatok is hatalmi csoportosulások játékszerei vagytok. Mindegyikük a nem létező jogra hivatkozva óhajtja kilökni a másikat a pozíciókból. Közben előttetek hajbókolnak, s ti bábaként engedelmeskedtek szuggerált kívánságaiknak. Elkótyavetyélitek a haza holnapjait. Csehországra kacsingattok, holott Nyugat felé kellene lépdelnetek, mert nemcsak most van, hanem lesz tizennegyedik, tizenötödik század is. Az akkor élők is ítélkeznek felettetek, s verdiktjük a kisstílűség lesz Ez ellen a minősítés ellen nem hadakozhattok. István rájuk is számít. Ö az Anjouk felé orientálódik. Nyerő lapra tesz. Ti meg üldözitek, sanyargatjátok, sereget gyűjtőtök ellene, orgyilkost nyergeltettek nyomába. Megöletnétek a fiatalokat, azt, akit csacska gyerekként becézgettetek, akiért édeskedő szavakkal rajongtatok. Hová vetemedtetek? Kivetkőztetek önmagátokból. Még az a szerencse, hogy ő nem így vélekedik — igaz indulatos, haragvó. de jogos mérge gyorsan elpárolog, s nem forral bosszút. Méltányolhatnátok ezt. Okulhatnátok elődeitek botlásaiból, kigyógyulhatnátok ebből az ősi Árpádbetegségből.

24