Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
MÁSIK RAB (eszelősen): Ürgét öntök, ürgét. Ürgét, egeret, patkányt. EGY RAB: Egy se bújik elő, átkozott, minket pedig megöl ez a húgyszag! (Hirtelen) Testvéreim, inkább csiholjunk tüzet! Gyújtsuk fel a tömlöcöt, s akkor nem fázunk többé! S akkor a tűz elől menekülve megpörkölődik tücsök és bogár . . . Mint hatalmas tűzvész után az aszályos mezőkön ... ott a finom sült sáska, emberek! Gyújtsuk fel, gyújtsuk! MÁSIK RAB: Tűzvész után sülve kapjuk a föld tálcáján a temérdek sáskát! És fázni fogunk, én testvéreim! PELBÁRT: Az Istenre kérlek, ne gyújtogassatok! Nincs jogotok megölni önmagatokat! Isten teremtményei vagytok, ő bírja sorsaitokat! MÁSIK RAB: Méghogy isten teremtményei! Ha azok vagyunk, mért hagy senyvedni minket! Egy nap, legtöbb egy nap és mind éhen veszünk! PELBÁRT: Haljunk éhen, de ne öljük meg magunkat! EGY RAB: S akkor a mennyországba lesz a fészkünk, igaz-é? Te csak hallgass, kivételezett! Téged a szép háremhölgy kiszabadított volna! De te nem mentél! Talán megfigyelsz miniket, beszélj!? (Megragadja, Pelbárt könnyedén lefejti a gyönge kezét.) PELBÁRT: Ha minden keresztény börtönben van, nékem is itt a helyem! MÁSODIK RAB: Én már nem vagyok keresztény! Semmi sem vagyok! Éhes ember, éhes ember! Az vagyok én immár! PELBÁRT: Akkor miért veted a keresztet!? MÁSODIK RAB: A marha álmosan is haza ballag: ismeri a portát! A szokás adja a ti hatalmatokat, barát! PELBÁRT: Ó Istenem, add, hogy higgyenek! (A rabnak most sikerült lángba borítani a börtönt. Ég a tömlőé, az őrök az ajtót kitárják, mindenki fut.) TÖMLÖCÖR: Hé, ne szökjetek messzire! Halljátok, ne szökjetek messzire! (Azok kinn a szabadban földre borulnak. Mintha legelnének.) HANGOK: Bogarak . .. egerek ... hangyák . .. EGY RAB (kajánul Pelbárthoz, aki állva maradt): A tűz kergette őket elő, vagy Isten? (Pelbárt arca rezzenéstelen.) (Jön Jós, megcsókolja a barát kezét.) JÖS: Már oltják a tüzet! 0, egy nagy legeltetés itt minden. S maholnap egy ürgeöntés a világ. Mert sehonnan sem bújnak elő a lények. Csak ha víz, tűz, földrengés fel nem kergeti őket, a föld kincsesbányáiból. 0 hogy legelik a földet! Emberek! (Most távolból kutyavonítás, keserves macskanyávogás.) Hallja? ölik a macskákat.. a kutyákat... A veszett kutyákat is megmarja a még veszettebb ember ... PELBÁRT: Én istenem . .. (Letérdel, némán imádkozik.) JÓS: Nem, ez nem macska-március, szerelmes kandúrok évadja, nem. És nem lészen a macskáknak március e fagyos tél után, mert megeszik őket az emberek. És a kutyák se ugatnak jövőre tolvajokra ... mert nem lesz mit lopni? Az is, de inkább eb nem marad, néma lesz minden porta ... És mindenben micsoda logika! Ha megettük a kutyát, minek a macska, nincs ki kergesse! Hát a macskát is megesszük. De ha a macskát megesszük, ki kergesse majd az egeret, hát nem igaz? Az egérre is rá került a sor, atyám! Látjátok a mindenség logikáját? PELBÁRT: Látom, én régóta látom, szegény Török Dávid. (A tűz közben elaludt. Török katonák jönnek.) Meneküljenek! (Valameny- nyien szanaszét futnak.) (Jön Rusztem és Csorbadzsi.) 18
