Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
RUSZTEM: Űzzétek ki őket! (A katonák felé.) CSORBADZSI: Sereget küldünk Caraffának? Inkább öljük meg őket dicső pasa. RUSZTEM: Azt nem! Menjenek övéikhez! CSORBADZSI: Kegyelmes szíved mögött esaik tán nem gyámoltalanság lappang? RUSZTEM: Mit beszélsz, Csorbadzsi? CSORBADZSI: Ne hidd. hogy kegyelmességedért kegyelmet kapsz cserébe tőlük! RUSZTEM: Túl sokat gondolsz a kegyelemre. Csorbadzsi! A teendőkre gondolj! (Kis csend.) CSORBADZSI: Támadt egy gondolatom... ha kieresztjük őket... pajzsul használhatnánk egy kitörésre . . . keresztényekből pajzsot tartunk magunk elé s úgy szerzünk élelmet magunknak. (Kis csend.) Így nem fognak lőni ránk! RUSZTEM: Azt hiszed. Caraffa megkíméli őket! CSORBADZSI: Akkor is megpróbálom RUSZTEM: Próbáld! (A katonák felé, akik riadtan álltak.) Kiűzni a várból a keresztényeket! Te pedig siess utánuk, Csorbadzsi! (Az gyorsan el.) Tereljétek csapatba őket. aztán ki velük! (Terelik őket a katonák.) HANGOK: Áldjon isten, hogy kiűzetünk! 0, kegyelmes török, áldjon meg Krisztusunk'! Boldogok, akik kiűzetnek . . . (Egy ember kiugrik a sorból, futna.) EGY EMBER: Német kézre nem adtok engem, inkább meghalok! RUSZTEM (egy katonához). Mire vársz!? (A katona ledöfi az embert.) RUSZTEM: (a keresztényekhez) Kegy a kiűzetés! Többé nem büntetés már! Vigyétek őket! (Azok indulnak. Valamennyien eltűnnek.) 21. kép Váron kívül. A rajtaütés leshelyén. Koháry, Marsigli. KOHÁRY: Még jó, hogy a gabonát s a marhákat egy csomóba hoztuk. Ö uram, komolyan mondom: végignézni ezt a pusztulást... (Sóhajt.) MARSIGLI: Örökké azon gondolkodom, gróf úr, hány ember hallhatott meg ebben a nagy időben a hadvezérek dicsvágya miatt? Én is harcot szerettem volna mint maga. Gyors csatát. . . Megesküszöm, nemcsak náluk, nálunk is kevesebb lett volna az áldozat! KOHÁRY: Élvenckedni, hogy azok ott éhen halnak! (Köp egyet.) MARSIGLI: (suttogva): Ott asszonyok és gyerekek is vannak... akik ellen mi végül is .. . nem harcolunk . . . s most mégis ... KOHÁRY: Taknyos pulyák ellen csatát vívni . . . békés ostromot, amibe százan és ezren belehalnak . . . (Füttyentés.) Az őrök látnak valamit! (Figyelnek. A várból óvatosan jönnek kifelé a keresztények, mögöttük szorosan a törökök. Valóban pajzsként tartják őket maguk előtt.) HANG: Keresztény testvéreink, ne lőjetek! (Puskalövés dörren. Valaki lehull.) KOHÁRY: Az istenit, mi volt ez? KERESZTÉNYEK: Keresztény testvérek, ne lőjetek! Ne lőjetek! (Koháry máris hoz egy zsoldost.) KOHÁRY: Mit csináltál, barom! Lövöd a mieinket! ZSOLDOS: Caraffa parancsa az volt: akárkire! KOHÁRY (kis kézikorbácsával arcába sújt): Itt én vagyok a parancsnokod te! 19
