Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
ALI (metsző gúny): Jó munkát, Csorbadzsi! Néked is lesz majd egy Csorba- dzsid! S legyen! (Elviszik.) CSORBADZSI (Rusztemhez): Köszönöm, uram! RUSZTEM: Most pedig egyedül maradok, jó agák! (Valamennyien sietve el. csak Csorbadzsi marad.) Csorbadzsi, küldd be Ilonát, s a tisztét! CSORBADZSI: Igen, uram. És engedd meg, hogy még egyszer megköszönjem e nagy tisztességet. . . RUSZTEM: Ne nékem köszönd, ügyünk kérte így! CSORBADZSI: Természetesen, dicső pasa. (Meghajol, el.) (Fatime jön.) RUSZTEM: Fatime! FATIME: Asszony ók borultak le elém, csókolták lábamat és úgy áldottak, mint Szűz Máriát, zavarba jöttem . . . pirongattam őket .. . hogy nem szabad . .. (Mintha még akarna valamit mondani.) RUSZTEM: Enni akarnak a szerencsétlenék! A török még ehet! Néhány szem kölest. .. FATIME: Nem bírom a szenvedőiket nézni . . . ha nincs hitem .. . RUSZTEM: Higgy, Fatime, higgy, lásd, én is hiszek! FATIME: Ereszd ki a keresztényeket! RUSZTEM: Nem! Vagy megölöm vagy végül bezáratom mindet! FATIME: Űzd ki a várból őket! RUSZTEM: Caraffának küldjék sereget!? FATIME: A börtönben éhen vesznek. RUSZTEM: Szabadon is éhen vesznek! FATIME: Szabadon éhen veszni más — még van remény . . . keresgélhetnek . a szem étdomb dk on. RUSZTEM: Minden szemétdomb elfogyott. (Keserűn.) FATIME: Könyörgök! (Letérdel.) Már nem azt kérem, hogy add fel a várat. Tudom: nem engedné hűséged s bátorságod. Csak annyit kérek: űzzük ki a keresztényeket! RUSZTEM: Micsoda világ, ó, Allah! Ahol már kegy lett a kiűzetés. FATIME: Gondold meg, uram. RUSZTEM: Az (átkozott Caraffa tőkét kovácsolna ebből is. Elhíresztelné: kiűzzük a keresztényéket, hogy nekünk elég legyen az étel! Senki sem úgy fogná föl, mintha jót tennénk velük! Értsd meg, Fatime! FATIME (elkeseredetten): Akikor legalább alkudj Caraiffával! Hátha megváltják őket! Kérj Caraffától minden keresztényért egy véka búzát! (Kis csend.) RUSZTEM: Ó, mily hiszékeny vagy, Fatime! FATIME: Gondolkodj rajta! RUSZTEM: Jó, gondolkodom! (Közeledik Ilona és Sarkantyús.) Menj, dolgom van, Fatime! FATIME: Ne öljünk ártatlanokat! Szállj magadba uram. (Elsiet.) SARKANTYÚS: A börtön tele van keresztényekkel, dicső pasa! ILONA: Éhen vesznek napokon belül! RUSZTEM: A nejem is őket pártolja, Ilona. Mégis azt mondtam: nem lehet! Ha a keresztények ugyanannyit kapnának enni, mint a várvédő törökök — fellázadna a katonaság! Már az őrség is éhezik! ILONA: Ha kegyelmed nem úgy bánik a kereszténnyel, mint a törökkel — a császárhoz vágynak ezután! RUSZTEM: Hogy száz éven át keresztények lehették, az is la mi érdemünk, kisasszony! ILONA: És az övék, hogy megtartották hitük. 12
