Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
CSORBADZSI (Hirtelen.): Ali téved! A szultán nem tudja, mi a lehetetlen Mert nem ösmer hasonlót! S nem ivígaszképp mondom. Ali bej, de láttam én már olyan várostromot, ahol lábbelijükből enyvet főztek, azt ették és végül: megvédtek a várat! (Ali csak bámult rá, mintha nem hinne a fülének.) ALI: Lábbelit télen nem ehetünk, mert lefagy a lábunk! CSORBADZSI: A hitünk ne fagyjon meg, Ali bej! ALI (rábámul): Mint laz ezüst akcse-pénz, hol fejet, hol írást mutatsz felém! CSORBADZSI: Ha pörget az idő! ALI (elfordul tőle): Fél kell adnunk a várait, dicső pasa! RUSZTEM: Soha! CSORBADZSI: Soha! HANGOK: Soha! RUSZTEM: Hitem és elvem szerint utolsó lehelletig védjük Eger várát! (Szolga belép.) SZOLGA: Küldöttek jöttek! RUSZTEM: Várjuk őket! (Bejön két ember és Gülfid) TÖRÖK EMBER: Dicső pasa! Hű törökjeink kérésével jöttem. Elszöknek egyre többen... Könyörgünk: méltóságunk megőrzésével add fel Eger várát RUSZTEM: Beszélj te is, szabad keresztény ember! KERESZTÉNY EMBER: Dicső pasa! Hű magyar 'keresztényeid kérésével jöttem! A felséges Szultánnak s néked Eger vára egyetlen vár a nagyon sok közül. Nőkünk: a hazánk! Otthonunk vész el, ha elpusztul Eger! Földönfutókká leszünk valamennyien, kik megmaradunk az éhség után! Kérünk: add fel Eger várát, úgy, hogy ne csorbuljon jogod, se a dicsőséged! RUSZTEM: Te is beszélj, Gülfid! GÜLFID: Ö, dicső pasa, mint inejed szolgája, a mozlim vallású magyarok üzenetével jöttem, akik közül az asszony-nép a legtöbb. Nem akarjuk, hogy föladd ezt a várat! Ha majdnem száz évig vigyáztátok, őrizzétek még továbbra is! Mi azt akarjuk: rosszabb sose jöjjön! (Csend.) RUSZTEM: Hallottad, török? Hallottad e mozlim hitre tért magyar asszony kérését? Szégyelld magad és takarodj! Dobjátok iki! (Az őrök kitaszigál- ják.) S te, keresztény ember, hallottad-e? Valaha ő is keresztény volt és most török magyar.. . Tanuljatok hát tőle! Elmehetsz! KERESZTÉNY EMBER: De uram . . . RUSZTEM: Azt mondtam, elmehetsz! (Az kikullog.) Gülfid, köszönjük! Most menj, de várlak vissza! Beszédem van veled! (Gülfid meghajol, el.) Hát így, agák! Mint mondtam és mint megerősítették: hitem és élveim szerint meg- védjük ezt a várat! RUSZTEM: Hitünk és elveink szerint megvédj ük ezt a várat! ALI: Ne elveinket, a népet védjük, török testvéreim! RUSZTEM: Hát elveink nem a népért vannak, Ali bej? Válaszolj?! ALI: A népet védjük meg, ne elveinket, Rusztem! RUSZTEM: Azt kérdeztem: elveink a népért vannak-e, Ali bej? (Ali hallgat.) A népért vannak, Ali, jobb ha tőlem hallod, s nem a szultán rágja majd a szádba! Azt nem éled túl, erről kezeskedem! Tehát, urak, védni itt a rendet! Kerék, karó, szurkoshordó lesz jutalma minden gyávaságnak! S a bölcsesség most gyávaság, Ali! Törni öcbe véled! (Amikor az mellette halad el.) Ezt kellett tennem, megértheted, Ali! Te pedig Csorbadzsi. átveszed Ali helyét! 11
