Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Agria '88
Hát, mondom, nem csoda, mert ha ifjúságomban tudok erről, amit most mondott el Gyula, akkor talán mi is lángoltunk volna, „akkor, régen”. 1936., Debrecen Debrecenben Horváth Árpád feleségeként prózai és operettszínésznőként voltam alkalmazva. Függetlenítettük magunkat a pesti daraboktól és teljesen új, eredeti bemutatókkal próbáltuk a debreceni színházat nívóssá tenni. Egyik ilyen nagyon kitűnő bemutatónk volt Kellér Dezső és Márkus Alfréd nagy revüoperettje, a „Csodahajó”. Az első felvonás egy dzsungelben játszódik, a második egy nagy hadihajó fedélzetén, őrült nagy hajóépítmény, hágcsókkal, tornyokkal, ágyúkkal, a fináléban forgott az ágyú, és a csövekből mindenféle tündéri, ötletes játékot lövöldöztünk ki a közönség közé. De ez külsőség volt, az igazság az, hogy két, csodálatos nagy énekprodukciót írt részemre Márkus Alfréd, gyönyörű két énekszámot. A darabnak nagyon nagy sikere volt Debrecenben. Márkus Frédi telefonált nekem, hogy ha tehetem, jöjjek föl Pestre, mert egy angol menedzser van itt, aki szeretné lemezre venni ezt a két számot, és ő azt akarja, ha én énekelném el ezeket. A menedzsert Mendelssohnnak hívták. Kiderült, hogy magyar származású és nagyon jól beszélt magyarul. Felmentem Pestre, és ott elénekeltem a két számot Márkus Alfréd kíséretével. Nagyon furcsa volt ez az éneklés. Mint mikor egy lovat áruba bocsátanak. Ez a Mendelssohn megnézett magának és elkezdett körülöttem körözni. Hátul megnézett, elöl megnézett, mikor magas hangot énekeltem, még a számba is belenézett. Mind a két szám nagyon tetszett neki. Majd leült velem ez a Mendelssohn és azt kérdezte: „Mondja, művésznő, nem volna kedve Angliában eljátszani ezt a szerepet?” Mondom: „Nem tudok én angolul”. „Nem baj, majd úgy csináljuk, hogy a nő a darabban egy idegen nemzetiségű legyen, úgyhogy a kiejtés kedves furcsaságát meg lehet magyarázni. Hat hónapig teljes fizetés, az alatt megtanulja a szerepet, és úgy, mint Angliában szokás, előbb vidéken mutatják be a darabot és amennyiben valamit javítani kell, még ott, vidéken, kijavítják, és a teljes produkcióval Londonban elkezdjük játszani.” — Kedves Mendelssohn úr, én férjnél vagyok, nagyon kiváló férjem van, Horváth Árpád, a legkiválóbb színházi szakember. — Nem baj, drága művésznő, annak is tudunk megoldást. Az angol rádió éppen most készül egy magyar szekciót csinálni — ez 1937-ben volt — és ott egy ilyen nagyon kiváló szakember remekül dolgozhat. Csak túl hosszú a maga neve, és akkor egy nagy papírt kért, és ceruzával próbálta rövidíteni, hogy jó plakátnév legyen, könnyen megjegyezhető és rövid. Frédi boldog volt, én fenntartással, mert hiszen előbb meg kellett beszélnem a férjemmel. — Rendben, és akkor Márkus úr engem értesíteni fog. De a lemezt okvetlenül megcsináljuk, minden körülmények között. Én elmondtam Árpádnak, aki rám nézeti és azt mondta, hogy képzeld azt, hogy én csak elmegyek Londonba egy félórás vagy heti egyórás műsornak a szerkesztésére vagy összeállítására. Szó sem lehet róla. így felhívtam telefonon Alfré- dot, és azt mondtam, végtelenül sajnálom, nem tudok kimenni Angliába. Egyébként sorsszerű, mert ez már a harmadik külföldi lehetőségem volt, amit elmulasztottam. Kolozsvári színésznő koromban mehettem volna Bukarestbe, a legnagyobb revüszínháznak, a „Tanase” primadonnája lehettem volna. Azután, amikor Pestre kerültem, akkor Zürichbe hívtak, a zürichi városi színházba, ezekről mind megvannak az írásbeli dokumentumok. Oda sem mentem el. Valahogy nem tudtam elképzelni magamat, hogy más nyelven beszéljek, más nyelven fejezzem ki magamat, mint anyanyelvemen, ezen a csodálatos szép nyelven. Hát így Londonba se kerültem el. De Frédi azt mondta, hogy Lili, hát ha Londonba nem is megyünk ki, de azért a lemezt azt itthon is megcsináljuk. Úgyhogy 1940-ben megcsináltuk a lemezet. A címe: Elsírom én az egész világnak azt, hogy a szívem miért fáj. Sajnos a rádió nem hajlandó közvetíteni, pedig megvan nekik. (Folytatjuk) AGRIA 88 „Akinek ennyi jó kevés...” A: Mozart-opera hősétől vettük az írás címét, mert elégedettek vagyunk. Az idei nyár az egri közönség számára meghozta mindazt a gyümölcsöt.' amire szá74
