Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - TUDOMÁNY - Zaharov, H. I.: Az emberi tényező a szocialista termelésben: lényege és aktivizálódásának módjai
Az emberi tényező a szocialista termelésben: lényege és aktivizálásának módjai Részletek egy nagyobb lélegzetű tanulmányból 11/2. I. 1983/84-ben, több ipari üzemben végzett vizsgálódásom azt mutatta, hogy a munkások 80 százaléka elégedett saját szakmai felkészültségével. Ugyanakkor a megkérdezettek közül minden hetedik nem tudott megbirkózni a kezelési és teljesítménynormákkal. Csak 8,2 százalékuk dolgozott személyes minőségjellel, és csak minden harmadik adott le rögtön elfogadható minőségű terméket. Gyakorlatilag lehetetlen kiszámítani, mennyi kárt okozott az a sok komoly hiba, melyet a tervezésben, a kivitelezésben, a technológiában, az irányításban követtek el az elégtelen káderképzéssel kapcsolatban. A legbonyolultabb, s korunk követelményeitől leginkább elmarad a termelés emberi tényezője második funkciójának kiaknázása, azaz a társadalmi tulajdon gazdájának funkciója. A tulajdonhoz való viszonyulást a konkrét körülmények alakítják, amelyekben a munkás dolgozik, valamint a munkásnak a termelés szervezésére és irányítására gyakorolt hatása, ennek reális lehetőségei, s a munka eredményeinek felosztása és felhasználása. E feltételek megsértése a dolgozók érdekeltségének és felelősségének gyengülése, jelentősen lassítja a munkaerő szociális gazdasági funkciójának kiaknázását, s mintegy táptalajul szolgálnak a társadalom és a munka iránti közömbösségre. A hosszú évek alatt kialakult gazdasági gyakorlatban az irányításban, önirányításban való tényleges részvétel helyett az volt jellemző, hogy a társadalmi termelésben részt vevők túlságosan élesen elkülönültek, vezetőkre és végrehajtókra. Az előbbiek főként jogot gyakoroltak és alkotó funkciót töltöttek be, utóbbiaknak pedig az volt a kötelességük, hogy elvégezzék az előírt munkákat. Ilyen körülmények között a dolgozók a kollektívák teljesítményét többnyire csak felülről lefelé értékelték. Másrészt ez a gyakorlat valósággá változtatja a szociális „porszem” elméletet, amikor a dolgozók jelentős része a hatalmas gazdasági gépezet parányi és passzív részecskéjének tartja magát. Az első két funkció alapján és azokkal együtt fejlődik a munkaerő harmadik funkciója; az, hogy képes fejlett állampolgári politikai és erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, szocialista személyiséggé válni. Az első két funkció fejlődésének negatív tendenciái közvetlen hatást gyakorolnak a dolgozó személyiségére. Amikor egy munkás a termelés mellékes tartalékának érzi magát, vagy kénytelen „megemészteni” a rosszul gazdálkodást, a szociális igazságtalanság tényeit, és azt, hogy az ellenük folytatott egyéni harc értelmetlen, akkor kezd zárkózottá válni, eltávolodik a közösségtől, és egyéni érdekeit a vele azonos gondolkodásúak szűk körében kezdi keresni. Az ilyen ember Vagy csoport cselekvésmódja néha nem egyeztethető össze a vállalati kollektíva feladataival, sokszor egészségtelenül elferdíti az erkölcsi pozíciókat. A gazdasági érdekek megsértése, a gazdasági mechanizmus hiányosságai erősítik az úgynevezett háttérgazdaság tendenciáját is. Ez méltatlan kereskedelmi ügyletekben, a szocialista vállalkozószellem torz értelmezésében és megvalósításában nyilvánul meg. Figyelembe kell venni azt az objektív tényt is, hogy a munkaerő személyiség funkciójának megvalósulása sokat változott (és aktívan fog változni a későbbiekben is) a tudományos-technikai haladás, a növekvő információáradat, a gazdaságközi kapcsolatok és az irányítási döntések komplikálódásának hatására is. Ezek a tendenciák sokszorosára növelik a mai munkás szervezetére nehezedő pszichofizioló- giai terheléseket. A szocialista termelés emberi tényezőjének, mint egységes rendszernek hiányos értelmezése e rendszer egyoldalú fejlődéséhez vezetett. Hosszú időn át nálunk ,a munkás főként csak mint munkaerő fejlődött, viszont azok a funkciói és érdekei, 69
