Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 5. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről

melyek a munkást, mint a társadalmi tulajdon valóságos gazdáját és a mai köve­telményeknek megfelelő személyiséget jellemzik, jelentősen elmaradtak a fejlődé­sükben. A termelés emberi tényezője, mint az irányítás objektuma és szubjektu­ma, egyre bonyolultabbá válik. Fontos az is, hogy a megkeresett pénz áruvá válhasson. A javak és szolgáltatá­sok körének szélesítése révén, egy rugalmasabb ár- és adórendszer mellett. Ugyan­így nem lehet teljes mértékben kihasználni a munkás potenciáját a demokrácia és nyíltság kiszélesítése nélkül, a munkásnak a termelésben való tényleges részvétele nélkül, és hogyha nem biztosítják a munkásnak az ésszerű munkabeosztást, a nor­mális munkakörülményeket és tartalmas munkát. Közvetlen függőségi viszony jön létre a kollektíva jövedelemszintje és munká­jának hatékonysága között. Másrészt gyökeres átalakítás kezdődött a központosított gazdaságirányításban és a szociális folyamatok irányításában is. A központi irá­nyítás a népgazdaság fejlődésének stratégiai kérdéseit fogja elsősorban kidolgozni, és nem fog beavatkozni a vállalatok és egyesülések operatív tevékenységébe. Annak érdekében, hogy az egyén anyagi érdekei szervesen illeszkedjenek a közösségi és társadalmi érdekekhez, a következő határozatok születtek: 1. Nem szabad gátolni a vállalati kolektívát abban, hogy előteremtse a munka­bért és a szociális fejlődés anyagi eszközeit és biztosítani kell azok teljes körű felhasználásának lehetőségeit. 2. Biztosítani kell a tudományosan megalapozott szociális normatívák széles körű alkalmazását a termelésben és az irányításban. ' 3. Létre kell hozni a lakosság effektiv foglalkoztatottságának rendszerét. A gazdálkodás új körülményei feltételezik a munkatartalékok felhasználásának sok­kal jobb megszervezését, a káderpolitika javítását (a káderek kiválasztása, képzé­se, továbbképzése, elhelyezése stb.) terén. 4. Biztosítani kell a fogyasztási cikkek és szolgáltatások keresletének és kíná­latának egyensúlyát. Ennek érdekében folytatni kell a fogyasztási cikkek és szol­gáltatások termelésének fokozott fejlesztését, a lakosság igényeinek függvényében, valamint minden módon támogatni kell a szövetkezeti és magán-munkatevékeny­séget. 5. Tökéletesíteni kell a szociális művelődési komplexum anyagi-technikai bá­zisának fejlesztését és felhasználását, tervkészítéskor minden szinten elsődlegesen kell pénzeszközöket kijelölni a lakáskérdés megoldására, az egészségvédelemre, a lakosság szellemi, kulturálódási igényeinek kielégítésére. A gazdasági érdekeket ösztönző, felsorolt főbb irányvonalakat egy sor törvény és normatív okmány törvénybe iktatja. (Vége) Zaharov H. I. Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről Részletek egy nagyobb lélegzetű tanulmányból 111/2. rész Bármennyire fájdalmas is, ki kell mondanunk, hogy a lenini demokratikus centralizmusból — s főként Sztálinnak köszönhetően — demokratizált bürokratiz­mus született. Tény, hogy a szocializmusok eddigi, leghűségesebb útitársa a lassan hétfejű sárkánynak bizonyuló bürokrácia. Hosszú időn keresztül bizonyos aránytalanságok, úgynevezett tartalékok fel­élésével értünk el nagyobb növekedési ütemet (mezőgazdaság, infrastruktúra, élet- színvonal rovására, illetve eladósodás árán). A szocializmusnak oly sok vívmányát fogalmaztuk meg, amelyek zöméről ki­derült, hogy egyszerűen tévhit. 70

Next

/
Thumbnails
Contents