Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - TUDOMÁNY - Szecskó Károly: Mód Aladár emlékezete
Az 1956-os ellenforradalom, mint kommunista forradalmárt, mélyen érintette. Azonban mélységesen hitt a szocialista, illetve a demokratikus erők felülkereke- désében. Az ellenforradalom leverése után jelentős tette volt, hogy a TIT főtitkáraként, 1958 elején, megindította a „Valóság" című folyóiratot, amelynek nagy szerepe volt az értelmiség megnyerésében. Az ellenforradalom leverésétől haláláig terjedő, mintegy másfél évtized elméleti munkásságának leggazdagabb fejezetét alkotja. Ebben az időszakban a magyar, s a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzetközi politika, a forradalomelmélet, a szövetségi politika, a szocialista hazafiság számos kérdésével foglalkozott. A jelen problémái jobb megértését szolgálták a „Korunk vitája" és a „Korunk jellegéhez" című művei. Az ebben az időszakban írott munkáinak többségében a magyar történelem, a munkásmozgalom és a szocializmus építése aktuális kérdéseivel foglalkozott. Ilyen jellegű tanulmányait először 1967-ben, „Sors és felelősség" címmel adta közre. Az itt közölt írásai többségükben polemikus jellegűek. Közülük különösen értékesek azok, amelyekben népi demokráciánk kérdéseivel foglakozott. Ezekben rámutatott arra, hogy a párt politikájának eltorzulása hazánkban, a közfelfogással ellentétben, már 1947-től elkezdődött. Különösen súlyosnak ítélte meg a szövetségesek elhanyagolását, a népi szervek elsorvasztását. 1957-től készült arra, hogy az 1918—19-es forradalmakról monográfiát ír. Tervét azonban különböző okok miatt nem tudta megvalósítani. A kettős forradalomról azonban több tanulmányt írt, amelyek 1970-ben „Válaszutak — 1918—1919” címmel, kötetben is megjelentek. Ebben a forradalmak történetét több vonatkozásban új módon közelítette meg. Különösen lényegbe vágó megállapítása, hogy az 1918-as polgári demokratikus forradalmat az 1919-es proletárforradalom előzményeként mutatta be. Életének utolsó évtizedében számos írásával kapcsolódott a hazafiság és a nemzetköziség kérdéséről kibontakozó vitákhoz. Ilyen jellegű írásai 1974-ben, halála után láttak napvilágot, „Nemzet és szocialista nemzet" címmel. Már beteg volt, amikor megfogalmazta a „Korok és emberek” című életrajzgyűjtemény-tervét. Tudományos, elméleti munkássága mellett jelentős oktató-nevelő munkássága is. Az ELTE-n ő alapította meg a tudományos szocializmus tanszéket. Jelentős szerepe volt a tantárgy programjának kidolgozásában és az első jegyzet elkészítésében is. A TIT főtitkáraként, majd elnökségi tagjaként, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjaként, történészként és ideológusként, bejárta szinte az egész országot. Így jutott el több alkalommal Egerbe. Egri látogatásai közül úgy hiszem, legjelentősebb volt az 1967-es és az 1971-es évi. Az említett két évben részt vett: a hazafiság időszerű kérdéseiről rendezett tanácskozásokon. 1967-es felszólalásában megfogalmazta a korszerű hazafiság fogalmát. 1971-es hozzászólásában rámutatott a történetírás felelősségére korunk küzdelmeiben. Az olvasó ne vegye szerénytelenségnek, ha röviden is, említést teszek Mód Aladárral kapcsolatos, személyes emlékeimről. Először 1959. március végén, Budapesten találkoztam vele az országos diákköri konferencián. Én abban a szekcióban szerepeltem, amelynek ő volt az elnöke. Később, a 60-as évek elején, levélben kerestem fel a népi kollégiumokkal kapcsolatosan. 1965 őszén, amikor a tudományos szocializmus szakra jelentkeztem, ő volt a vizsgabizottság elnöke. Felvételem után tanítványa lettem, s többször vizsgáztam nála. Helytörténeti munkáimat is eljuttattam hozzá. Bár 1969 után, miután államvizsgát tettem, már nem találkoztunk személyesen, de munkásságát, közéleti szereplését továbbra is figyelemmel kísértem. 1973. november 21-én ragadta el a halál, életének 66. évében. Bár másfél évtizede nincs közöttünk, de gondolatai a szocialista hazafiságról, a szocialista nemzetről, az internacionalizmus és a nemzeti érdek, a marxizmus és magyarság egyesítéséről, a szocialista demokrácia kiszélesítésének fontosságáról, a párt és a tömegek kapcsolatának erősítéséről, a szocializmus építése jelenlegi szakaszában nemcsak hazánkban, hanem az egész szocialista világrendszerben egyre időszerűbbek. A történelem több kérdésben az ő nézeteit igazolta. Ugyancsak tanulságosak azok a gondolatai, amelyek az emberi, a morális helytállás, a cselekvés fontosságára vonatkoznak. Ezért élete és munkássága megérdemli az utókor tiszteletét és figyelmét. Szecskó Károly 68
