Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - KÖZÉLETÜNK - Szűrös Mátyás beszéde
lehetnek büszkék, hogy egy olyan magyar városnak a polgárai, amely hősiességével, legendás honvédő példájával, nemzetmegtartó akaratával is beírta nevét népünk történelmébe. Augusztus 20-án a nemzeti összefogás, az alkotmány és az új kenyér ünnepén emlékezünk a magyar állam alapítására, amely a 950 évvel ezelőtt elhunyt Szent István király nevéhez fűződik, ö fejezte be azt a művet, amelynek szükségességét már honfoglaló elődeink közül is többen felismerték. A kor előremutató eszmeáramlatához, a kereszténységhez csatlakozva, Európába illeszkedő államszervezetet hozott létre. Gondolatai, intelmei évszázadokon át szinte alkotmányos eszmei alapot jelentettek kiteljesedő nemzeti létünk feltételeinek biztosításához. A magyarság gyarapodásának méltó példája Eger városa is. István király akaratára itt alapították az első magyar püspökséget, hosszú idők szellemi és igazgatási központjainak egyikét, amely az évszázadok folyamán jelentősen hozzájárult a környék felemelkedéséhez. Ez a város a történelmi viharok megannyi pusztítása ellenére virágzó központtá fejlődött, amely nem csak a magyar, de az egyetemes kultúra szerves részévé is vált. Felismerés és elhatározás, a cselekvésben merészség és következetesség majd ezer év legfontosabb jellemzői. Megannyi századokon át érvényes megőrzendő sajátosság. István király korának kényszerítő tennivalóit ismerte fel, oldotta meg, és ezzel jövőt teremtett. Példája arra tanít, ami ma is a legfontosabb: a valósággal való állandó tárgyilagos szembenézésre, az önáltatás nélküli helyzetfelmérésre. Mára megint igaz, hogy lejárt a halogatás, az önáltatás időszaka, cselekednünk kell! Meg kell kezdeni, a következetesen végig kell vinni a közelmúltban hozott nagy horderejű döntéseink végrehajtását. Csak így van esélyünk olyan történelmi mértékű fordulatra, amellyel tartósan az európai és a világméretű haladás szerves és egészséges része maradhatunk. Teendőink számbavétele során gondolkodnunk kell a szent istváni múlt tapasztalatain is. Természetesen nem mechanikus történelmi leckére, István király intelmeiben való szemezgetésre, és azoknak a mai korra való kényszerű értelmezésére van szükség, hiszen tengernyi a példa, hogy ugyanaz a történelmi folyamat, esemény, koronként más és más politikai értelmet és jelentőséget kapott. Nekünk ma az istváni mű egészét kell áttekintenünk. És ennek töretlen ivű, de történelmi érdekeit szem előtt tartó folytatásán kell munkálkodnunk. Ünnep van, de az emelkedett percekben is munkál bennünk a nagy kérdés, István korának kérdése: mi lesz a magyarság jövője? Mi lesz vele az ezredfordulón, a XXL században? Képesek leszünk-e megbirkózni a valóság sok nyomasztó terhével? Van-e elég egészséges önbizalmunk és elszánt akaratunk, hogy növekvő társadalmi feszültségek közepette is higgyünk benne, lesz kilábalás? A tét ma ugyanaz, mint ezer évvel ezelőtt, hogy erőink megfeszítésével megállítjuk civilizációs elmaradásunkat, és közeledni tudunk korunk élmezőnyéhez, vagy peremvidékre szorulunk, és valóban zsákutca lesz a magyar történelem? A nagy kérdés, az, hogy tudunk-e alkalmazkodni a külvilághoz, meg tudjuk-e honosítani a kor legfejlettebb civilizációs vívmányait, demokratikus intézményeit? Mindannyiunkat szorongat, az ünnep sem takarhatja el kétségeinket, hiszen a nép szívós küzdelme ellenére 1100 esztendő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy végérvényesen felzárkózzunk a fejlettebb Nyugat-Euró- pához. Ma mégis, mondhatnám úgy is: most is több okunk van a bizakodásra, mint a csüggedésre. Mindenekelőtt azért, mert egyre világosabban látjuk, mit kell tenni. Mi az. ami a múltból vállalható, mit kell továbbfejlesztenünk, és mi az, amit habozás nélkül el kell vetnünk. A legutóbbi időszak társadalmi vitáin, az MSZMP országos értekezletén, az Országgyűlés ülésszakán, a Központi Bizottság júliusi ülésén egyre jobban kikristályosodott: a halaszthatatlan társadalmi-gazdasági fordulathoz milyen lépéseket szükséges megtennünk. A feltételek sorában döntő jelentőségű, hogy a változást egész népünk cselekvőén támogassa. Ez csak akkor lehetséges, ha egyszer s mindenkorra véget vetünk a hatalom és a nép megosztottságának! Meg kell teremtenünk az előrehaladáshoz nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom légkörét, amit csak az állandó érdemi párbeszéd tarthat fenn, s a nép, a dolgozó emberek valóságos érdekeinek, gondjainak ismerete és következetes képviselete szavatolhat. Tényleges, jól működő demokráciát kell létrehoznunk! Nem a szavak, még csak nem is a bírálat demokráciáját, hanem olyan demokráciát, amely magukat a dolgokat képes megváltoztatni. Ennek mielőbb meg kell teremteni intézményes feltételeit. Nyílt vitákra, nyitottságra, nyilvánosságra van szükség! Csak igy oldható meg a népnek ami a népé, a hatalom gyakorlása. I. István az ország előretekintő, felvilágosult vezetője 63
