Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 5. szám - KÖZÉLETÜNK - Szűrös Mátyás beszéde

maga határozta meg, hogy népének mit kell tennie, és ha kellett, tűzzel-vassal kényszerítette. Ma más időket élünk. Nem lehetséges, nem is kívánatos, hogy a beavatottak szűk köre felülről határozza meg, még a népre hivatkozva is, mi a teendő. Közösen kell megteremteni a társadalom energiáját felszabadító demokratikus viszonyokat. Egy újfajta alulról építkező demokratikus szocializmust. A demokrácia nem lehet engedmény, figyelemelterelő manőver. Viszonyaink között új minőséggel kell bírnia, amelyben magától értetődően meg sem kísérli a gondolkodó népet részigazságokkal megtéveszteni. Ez a nép a dolgokat meg akarja változtatni! Ügyeinek irányítását, intézését saját kezébe kívánja venni. A hatalom gyakorlásának megosztása nem kegy, hanem szükségszerű, mert a magyar társadalom pluralizmusa az eltérő érdekeket kifejező társadalmi közösségek, a demokrácia csírájának léte kétségbevonhatatlan valósága életünknek. Ezt nem felismerni súlyos hiba lenne. Ehhez azonban következetesen szakítanunk kell korábbi gondolkodást és cselekvést bénító dogmákkal, szigorúan kell megítélni a hatalommal való visszaélést.

— Ma már bátran elmondhatjuk, hogy a valósággal történő felelős szembenézés az elmúlt időszakban a gyakorlatban is megkezdődött. Pártunk májusi országos fóruma megmutatta, hogy sokszínű, nyílt, tisztázó vitákra van szükség a pártban és az egész társadalomban. Az értekezlet már érvényesítette a demokráciát. Még ha kissé fogyatékosán is. Annak jórészt csak bíráló oldalát villantotta fel, és kevéssé teremtett előremutató konkrét megoldásokat is feltáró demokratikus gyakorlatot. Ez persze teljességgel érthető volt: a bírálat hosszú idő után elemi erővel tört fel. A tanácskozás így is nagy munkát végzett. Véget vetett egy erejét vesztett politikának, megújította a párt vezetését, és hazánk belső-külső helyzetének elemzéséből kiindulva, megfogalmazta legalapvetőbb feladatait. Most már ezeket kell pontosítanunk és végrehajtanunk!

A jövő kulcskérdése ma is a gazdasági munka. Elengedhetetlen azonban, hogy jobb, segítőbb társadalmi, politikai intézményrendszer vegye körül a magyar gazdaságot. Ennek pedig elválaszthatatlan része a társadalmi önszerveződés, a kezdeményezőkészség ösztönzése, szabadabbá tétele, a személyiség alkományon nyugvó alanyi jogainak kiterjesztése és kötelességeinek világosabb szabályozású. Társadalmunk zömében felnőtt, szuverén állampolgárok közössége, ez a tény a

mainál fejletteb jogállamiság megteremtését követeli. Ügy kell korszerűsíteni az állam és polgárai közötti viszonyt, hogy elősegítsük az alkotókedv, az állampolgári kezdeményezés széles körű kibontakoztatását. Meg kell haladni a se nem szabad, se nem tilos állapotot! Jogilag, törvényileg legyen minden szabad, ami nem tilos! A demokratikus követelménynek megfelelően az államot alkotmányban is rögzítve a társadalom ellenőrzése alá kell rendelni, és ennek megfelelően szükséges a közéletet is szabályozni. Meglepően hangozhat: Szent István király intelmeiben az akkori hatalom korlátáit is megfogalmazta az uralkodó önkorlátozása révén. Olyan intelem ez, amelynek időszerűsége vitathatatlan. A hatalom önkorlátozásának mértékét azonban nem az egyéni vagy kollektív belátásnak, hanem törvényeknek kell tartósan megszabniuk.

Miként István korában, a mai magyar társadalom is sok tekintetben válságjeleket mutat. Bár a megújulásba vetett bizalom már fel-felpislákol, fénye még gyengén világít. Azt minden eszközzel erősítenünk kell! A stabilizációhoz, a kibontakozáshoz összes politikai tőkénk feltárására és maradéktalan kiaknázására van szükség. Nem siránkozhatunk, tétován habozva nem várhatunk. Az egri vár védői sem fontolgatták, nem tétlenkedtek, hanem reménytelennek tűnő helyzetben is vállalták a küzdelmet. Akkor is, ha nagyon sok baj zúdult össze a magyar társadalomban, megvan az elszántság, hogy elkerüljük az összeroppanást. Tartást adhat István király műve és a magyar történelem folyamatossága, amely segített a magyarságot megőrizni annak, ami ma is. Van mire építenünk. Társadalmunk tele van önálló, alkotó gondolatokkal, cselekvési vágy- gyal. Világnézetében, politikai hitvallásában sokféleképpen rétegzett társadalmunkban a veszély elhárítása közös, nemzeti összefogást igénylő feladat.

A felelősség vállalása jelen helyzet kialakulásáért természetesen nem kerülhető meg. Jól tudjuk, sokkal előbbre is tarthatnánk. Meggyőződésem, hogy az MSZMP-nek, mint a társadalom vezető erejének vállalnia kell a felelősséget, folyamatosan és következetesen le kell vonnia a következtetéseket. A valas2 csak gyökeresen megváltozott politika lehet, a hatalom, az irányítás demokratikus megosztása, a párt alapvető megújítása.

Az emberséges magatartásformál, az emberséges viselkedést, az egymás iránti türelmet kell tanúsítanunk valamennyiünknek. a civilizált világban élőknek. Meggyőződésem, hogy ennek a törekvés-