Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 5. szám - HAGYATÉK - Gábor László: Az egyetemes magyarság ünnepén

megtelt a templom, s a király is megjelent. Mindenki várta a csodát, s a lelki feszültség megdöbbentő gyógyulásokat váltott ki. A messziföldröl hozott betegek közül egy 12 éve hűdéses fiú megindult és a sírhoz futott. Az eksztázisban lévő tömeg ujjongott, sírt. Utána egy hétéves, béna gyermek mászott négykézláb a sírhoz, s ott fölállt. László az örömtől sírva felkapta a gyermeket, az oltárhoz vitte, és hálaadó imát mondott. A nép egész éjjel a templomban virrasztóit és ujjongva észlelt gyógyulásokat, melyeket az eksztázis kiváltott. Ezek között nem egy lehetett színlelt, megjátszott, de a szilárd hit és a lelki megrázkódtatás tényleges gyógyulásokat is eredményezhetett.

Másnap, auausztus 20-án, reggel a király a főemberek élén újból megjelent, s akkor leemelték a kőpadlóból kiemelkedő kőlapot, s felbontották a kősírt, amelyben a Szent király földi maradványai »balzsamillatú« vízben úsztak. A magas talajvíz a kőlapokból álló koporsót félig elborította, s hiába merték, újból megtelt. István király szétesett hamvait tiszta gyolcsba szedték össze, és ezüst ládában helyezték el, de nevezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, hiába keresték a folyadékban. Csak később derült ki. hogy a Szent Jobb a gyűrűvel már régebb ideje a sírbontás mellől kitiltott kincstartó klerikus, Merkur birtokába került, ki a Berettyó mellett álló családi monostorában rejtette el."

így hát az a szóhasználat, közvélekedés, amivel előzőleg is már szentnek tekintették István királyt, hivatalos elismerést nyert. A latin nyelvben a szent szó a tiszteletre méltó, erényes, feddhetetlen jelentésben élt, nemcsak vallásos értelemben használták. Sokáig élő emberek tulajdonságjelzője is volt, s tulajdonképpen államalapító királyunkra is használhatták utolsó éveiben. Így Magyarországnak nemzeti szentje lett. bár középkori értelemben — ezt Győrffy György is hangsúlyozza — nem a magyar etnikumhoz, hanem a Kárpát-medence keresztényeihez kapcsolódott az István-kultusz. A későbbi történelmi, nemzeti fejlődés mégis jogossá teszi azt a kifejezést, amelyet Szűrös Mátyás használt az egri ünnepségen: az egyetemes magyarság ünnepe augusztus 20-a. A magyar nép fennmaradását, egységesülését tette lehetővé Szent István művével: az állam megteremtésével.

„Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját. .. Kell, hogy a királyt kegyesség, irgalmasság díszítse, de a többi erényt hassa át és ékesítse . . . Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Aztán légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balszerencse letaszítson .. . Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen... Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.” Szent István „Intelmeiből” valók ezek a részletek, amelyekben erőltetett aktualizálás nélkül is érvényes gondolatokat fogalmazott meg az államférfi magatartásáról. Időben mesz- szevilágító alakjára emlékezünk halálának 950. évfordulója alkalmából. Az ünnepségsorozat csúcsán, augusztus 20-án, Székesfehérvárott, Esztergomban, Pécsett, Kalocsán, Pusztaszeren és Heves megye székhelyén, Egerben kiemelt megemlékezésekre került sor. Nem véletlenül alakult1 ki ez a sor: az egri püspökséget is Szent István alapította, a kegyes hagyömány szerint személyesen is többször megtekintve az építkezést. Feltehetően 1009-ben kezdtek a várszékesegyházhoz, amelyet Szent János apostol és evangélista tiszteletére emeltek.

A méltó program kialakítására emlékbizottság alakult meg Schmidt Rezső, Heves Megye Tanácsa elnökének vezetésével. Tagjai társadalmi szervezetek, kulturális intézmények vezetői és képviselői voltak. Már jó előre hozzákezdtek a munkához. Az eseménysorozat május 28-án kezdődött, amikor Szent István ereklyéje, a Szent Jobb érkezett Egerbe. A másik csúcspont, ebben az esztendőben megyénk legnagyobb politikai, állami megemlékezése, az augusztus 20-i volt.

A várban az Egri Helyőrségi Fúvószenekar köszöntötte térzenével az érkezőket. Először a várszékesegyház romjai között elhelyezett Szent István-szobrot koszorúz- ták meg: a megyei és a városi tanács koszorúját Schmidt Rezső és dr. Varjú Vilmos helyezte el. A HNF képviseletében Mészáros Albert megyei és Molnár István városi titkár koszorúzott. Az ifjúság nevében Sós Tamás megyei és Barta Imre városi KISZ-bizottsági első titkár helyezte el az emlékezés virágait. De tisztelgett az Egri Főegyházmegye, a megyei múzeumi szervezet és a várbaráti kör is.

Délelőtt 10 órakor hangzott ei a Himnusz, amely az ünnepi gyűlés kezdetét jelezte. Schmidt Rezső, köszöntötte a résztvevőket az emlékbizottság nevében. Hangsúlyozta, hogy augusztus 20-a, István királyunk 1083-as szentté avatása óta, mindig ünnepe volt a magyar népnek. Az országalapítót idézzük ilyenkor, aki korának gazdasági, társadalmi és politikai helyzetét felismerve, az egyetlen járható utat választotta népe számára, melyen elindulva a magyarság, egyenrangú félként csatlakozhatott a korabeli Európához. Üj törvényt szabott, amely határozott és kemé60