Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
KÉRDÉS: Mit üzen tisztelőinek? DUMUCS: Megszoktam már, hogy nyilatkozzam, de erre nehéz felelni. Egyelőre hagyjanak békén. Női tisztelők esetleg fölkereshetnek a lakásomon, este héttől kilencig. Ja, és elintézhetnék, hogy megkapjam a mentelmi jogot, nehogy kellemetlenkedjenek, ha megint kedvem támadna egy kis privát bunyóra. Dr. SZÜRKE: Nem szoktam hozzá, hogy nyilatkozom, de erre könnyű felelni. Nemigen vannak tisztelőim. Legtöbben még a nevemet se tudják. Így van ez jól. Egy valamit mégis kérnék, ha lehetséges : ne hülyézzenek le mindjárt, ha vizsgálat nélkül nem írok föl kilencféle külföldi gyógyszert. De ezt sem panaszként mondom . . . KÉRDÉS: Hogy kapcsolódik ki egy ilyen idegfeszítő küzdelem után? DUMUCS: Hát most, mindenesetre, egy hónap szünetet tartok. Mozi, tánc, kártya, kicsit élnem kell nekem is, nem igaz? Februárban aztán úgyis jön az ugan- daiak elleni meccs, akkor megint gürcölhetek kilenc teljes percig . . . Dr. SZÜRKE: Csakugyan, le kell vezetni az operáció okozta feszültséget. Ilyenkor el szoktam szívni egy cigarettát. Igen, néha ülve is lehet.. . Aztán köpenyt cserélek, bemosakszom, hozzák a következő beteget. Napi hányat? Tízet, húszat — nem számolom . . . íme, a két interjú, a maga keresetlen őszinteségében. A mi páratlan Du- mucs Mihályunk és a Szürke doktor, egyaránt megtették a magukét. A kiváló élsportolót körülrajongok érdeklődéséből ezúttal jutott egy kevés a névtelen doktornak is, bár, szó se róla, azért le kell szögeznünk, hogy orvosok mindenfelé akadnak, de ne feledjük, hogy Dumucs Miskánk csak egy van. REMENYIK ZSIGMOND Szemétdomb Naplójegyzetek 950. március 18., Bp. Ma végleg visszakaptam a Bűntudatot, közel három hónapos csúfos és megszégyenítő komédia után. A kétségbeesés szélén állok, ez a halált jelenti számomra és családom számára is. Az Athenaeumnál ráadásul meg is csúfoltak, Haraszti, Havas Bandi és a többiek; most már látom azt a tudatos és felhevült hajszát, amit évekkel előbb inditottak, és ma is folytatnak ellenem. Mit mondjak én, ha József Attilát egy politikai és gazdasági erő (?) hajszolt halálba? (Bár ebből egy szó sem igaz, könyvei, versei ritkán jelentek meg szabadon, kerülője volt a logikának stb.) Kinek, minek vagyok én az áldozata? És miért? Amikor bőrömet vittem vásárra. 32
