Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Párhuzamos interjúk
KAPOSY MIKLÓS Párhuzamos interjúk Vasárnap este, a Magyarország—Celebesz válogatott ökölvívó-mérkőzésen, 7 : 7 állásnál, Dumucs Mihály, hazánk nehézsúlyú büszkesége, kiütötte ellenfelét. Csapatunknak ezzel megszerezte a győzelmet, magának pedig a nemzet forró háláját. Természetesen nyomban fölkerestük az aranyöklű Dumucsot, a nap hősét, hogy elsőként adjunk teret a nagyszerű diadal körüli gondolatainknak. Ugyanebben az időben dr. Szürke János, a 9. sz. klinika ügyeletes sebésze, sikeres műtétet hajtott végre egy súlyos baleseti sérültön. Mivel volt még egy üres hasábunk, ezúttal helyet szorítottunk a derék doktor szavainak is. A két nyilatkozatot az alábbiakban, összevontan közöljük. DUMUCS: Éreztem, hogy a haza sorsa van a kezemben. A kétezres aréna, az újságolvasók százezrei és milliónyi rádió- hallgató, mind az én öklömet leste. Később mondta az edzőm, hogy ha csak öt centivel lejjebb ütök, engem léptetnek le. Óriási felelősség a válogatottban bokszolni. Még jó, hogy én voltam ott, nem valami pancser, és jól kicsináltam az ürgét. Dr. SZÜRKE: Éreztem, hogy egy ember sorsa van a kezemben. Tudtam, hogy az asszisztensem, a műtős, a főnővér feszülten figyel, de nem gondoltam semmire. A röntgenfelvételből kiderült, hogyha az a szilánk csak öt milliméterrel lejjebb hatol be, a beteg menthetetlen lett volna. Semmi különöset nem csináltam, mindennapos az ilyen műtét, bármelyik kolléga ugyanígy elvégezte volna. KÉRDÉS: Bizonyára sok munka fekszik ebben a nagyszerű eredményben. Tudna-e valamit a fölkészülésről mondani? DUMUCS: Bizony, hálátlan dolog ez, pokoli meló kell egy ilyen kiütéshez. Napi ötezer kalóriát kell bevágni, gimnasztika, korai fekvés, két hét edzőtábor . .. Sokszor nem tudom, megéri-e? A recept? összpontosítani kell és keményen csépelni az ellenfelet. Dr. SZÜRKE: Semmiség, kérem, kár szót vesztegetni rá. Tizenkét év iskola, öt év egyetem, kórházi gyakorlat, és hát, a szak- irodalmat is állandóan figyelem. Néha nemigen jut idő alvásra, de persze, megéri. Nincs ebben semmi titok. Egyszerűen csak szeretni kell az embereket . . . 31 KÉRDÉS: Mit érzett a döntő pillanatokban? Dr. SZÜRKE: Először koffeint adtam be intravénásán, aztán transzfúziót láttam szükségesnek, mert a beteg igen sok vért vesztett. A műtét harmadik órájában a pulzus megszűnt, ekkor fölnyitottam a mellkast és szívmasszázst alkalmaztam. Így az életfunkciók ismét megindultak, és a beteg már másnap magához tért. KÉRDÉS: Mondja el olvasóinknak, hogyan történt az eset! DUMUCS: Először feltartó szurkálással körültapogattam a komát, aztán kegyetlenül megsoroztam. A sarokba hátrált, megpróbálkozott még egy horoggal, de elhajoltam, és zuff! — bemángoroltam egyet a gyomra fölé. Ettől totál kilett a legény, meg se nyikkant, mikor kiszámolták.
